Az Eucharisztia titkát – hogy Krisztus testével és vérével a kenyér és a bor színe alatt jelen van közöttünk – megjelenítő ünnep idejére már virágdíszbe öltözik a természet. A falvak, városok lakói mezei és kerti virágokkal díszített lombkápolnákat, oltárokat emelnek, virágszőnyeget készítenek a körmenet útvonalán. Az oltárokhoz érve felolvassák a megfelelő evangéliumi részletet, s a pap az égtájak felé áldást oszt. Ilyenkor azokért is imádkoznak, akiket a négy égtáj felé osztott áldás akár akaratukon kívül is elér. Az Oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapásokat elűző erőt is tulajdonított. A Belváros ősi hagyományokra visszatekintő körmenete az idén a Központi Papnevelő Intézet mellett található Egyetemi templomból indult. A Váci utcai Szent Mihály-templom és a belvárosi főplébánia-templom érintése után jutott el az Oltáriszentséget kísérő tömeg a Szent István-bazilikáig. A körmenet utolsó szakaszán Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek egy hetven méter hosszú és másfél méter széles virágszőnyegen vitte az Oltáriszentséget a bazilika előtt felállított szabadtéri oltárhoz. Ott az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusra készített szentségtartóba helyezték a szent ostyát, majd az áldásosztás után a hívek kíséretében a bíboros a templomba vitte azt. A közös úrnapi körmenetet záró szentmisét Erdő Péter mutatta be a bazilikában. Homíliájában hangsúlyozta, hogy az úrnapi körmenet nagy és nyilvános áldás kívánt lenni városainkra és falvainkra, Krisztus jelenlétén keresztül az egész világra, mert az Oltáriszentségben ő „mindig úton van a világ felé”.