Életjelképnek, az ember vágy- és álompályájának, amely behálózza a gondolat és az érzés valamennyi táját. Acélsínek. Maradjunk ezeknél. Az összetartozó párosoknál, ahogyan két ember összetartozik.
Látom, amott kanyarodik, de nem távolodik egymástól a két ág. Ha nem így lenne, kisiklana a vagon, személykocsi. Hányszor megtörtént már, mióta 1804-ben egy R. Trevithick nevű angol megépítette az első gőzkocsit, és tíz év múlva Stephenson gőzmozdonya először futott tova a bámészkodó sokaság előtt…
Vas és út. Elem és filozófia. Objektív valóság és kiformált pálya, amely tovahalad. Hová tart? Ha szövetségre lép a vassal, ez lenne a kényszer? A tér törvények szerint rendeződik el. A belső tér is. Mégis: a szabadság innen sem hiányzik. A vasút fegyelem. Vannak jelzői: főjelzői, előjelzői s egyéb jelzői, amelyek irányítanak. A szabad bejárást, a megálljt fényekkel, színekkel egyértelműsítik. A vasút Isten szabadsága. Váltókon át, kanyargó pályákon sem téved el, siet, és mégis ugyanaz marad. Ha kinézel a vonatablakon, előtted és mögötted is látod. Végtelennek tűnő vonal, amely aztán valahol egyszer véget ér.
Egy örök indóház fénylik ott. Kék színben. A végtelen színében.
Fotó: Tóth Sándor
