Szenteste délutánján a gyerekek betlehemezni jártak. A XIX–XX. századi paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka állt. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal. Ezt idézi Fekete István Betlehem című novellájának részlete:
„A konyhában ültünk a földön, és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni, és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben. Egyszóval: Betlehem volt. A Szent Család kicsit oldalt állt előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.”
A betlehemezés kezdődhetett a szálláskereséssel: József és Mária szállást keresnek, de a király, a gazdag ember, a kovács és így tovább nem ad nekik szállást, és az istállóba utasítja őket. A következő jelenetben az angyal költögeti a mezőn alvó betlehemi pásztorokat, és az újszülött Jézushoz küldi őket. A pásztorok elmennek a Kisdedhez, és ajándékokat visznek neki. A betlehemezést adománykérő formulák zárták.
Karácsony éjszakáján a víznek gyógyító- és varázserőt tulajdonítottak. Hatását azzal is fokozták, hogy pénzt és piros almát dobtak bele. Az Istensegíts nevű bukovinai faluban az emberek az éjféli miséről hazamenet merítették az úgynevezett aranyos vizet, ebből ivott és ebben mosdott az egész család. Ez a víz egészséget jelentett, mert hitük szerint ebben fürösztötték a Jézuskát.
A víz mellett a tűznek is különös ereje lehet karácsony éjjelén. Egyes Vas megyei falvakban fáklyákkal vonultak az éjféli misére, miközben a pásztorok ostort durrogtattak, lövöldöztek az ártó, gonosz hatalmak elűzésére.
Egyes falvakban, mielőtt elmentek az éjféli misére, fehér abroszt terítettek az asztalra, s kalácsot és vizet tettek rá. „Ha kis Jézuska gyün közbe, hogy az tuggyon enni.” Az éjféli mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfáikat, hogy majd bőven teremjenek.
A karácsonyi éjféli misére készült el a Luca-naptól kezdve faragott lucaszék. Az éjféli misén arra álltak, hogy meglássák a falubeli boszorkányokat.
