Fotó: L’Osservatore Romano
Hogyan épült fel a négynapos vatikáni tanácskozás?
– Nagyon szoros menetrendet alakítottak ki a szervezők. Minden délelőtt két előadást hallgattunk meg, majd kis nyelvi csoportokban beszélgettünk az adott témáról. Meglátásainkról délután kellett beszámolnunk a tanácskozás résztvevőinek, majd ezután ismét előadások hangzottak el, melyeket ismét kisebb csoportokban vitattuk meg. Minden nap imádsággal kezdődött és végződött, ennek során olyanok beszámolói is elhangzottak, akiket ilyen jellegű agresszió ért. Az utolsó napon volt egy bűnbánati szertartás, majd másnap záró szentmisével ért véget a tanácskozás.
Milyen hatást keltettek a hallgatóságban az áldozatoktól hallott személyes tanúságtételek?
– Mindenki, aki belegondol mindebbe, értheti, hogy mindannyian megdöbbentünk. Nagyon személyes hangúak és igen megrendítőek voltak ezek a beszámolók. Sokan közülük a sírással küszködve beszéltek mindarról, ami velük történt. Természetes, hogy mindez mindnyájunkat nagyon megrázott.
Ferenc pápa jelen volt a tanácskozáson és a liturgikus alkalmakon. Mit jelentett az ő személyes jelenléte?
– A Szentatya valóban végig jelen volt, a szünetekben is bárki odamehetett hozzá, és megszólíthatta. Látszott, hogy nagyon komolyan vette ezt a kérdést. Bár azt jelezte előre, hogy ő csak figyelni fogja a tanácskozást, az egyik teológa előadása után mégis hozzászólt. A pápa azt hangsúlyozta, hogy eddig az Egyházról beszéltünk, de most az Egyház anyai oldalát megjelenítve maga az Egyház szólalt meg. Az előadó ugyanis elmondta, hogy maga is édesanya, és ezért másként ítéli meg ezt a kérdéskört. Jó volt látni, hogy a Szentatya mindenkivel beszélt, éreztük, hogy számára is nagyon fontos ez a valóban egyedi tanácskozás.
Milyen elhatározások, döntések születtek a konferencián?
– Nagyon sok kérdés merült fel a résztvevőkben. Ezek leginkább a kiscsoportos beszélgetések folyamán vetődtek fel, de természetesen a plenáris ülés is foglalkozott velük. A legfontosabb üzenetet szerintem a Szentatyától hallhattuk a vasárnapi szentmise után. Ebben egy konkrét cselekvési programot vázolt fel, valamint felhívta a világ figyelmét a gyermekek elleni erőszak tarthatatlanságára. Objektív statisztikai adatok igazolják ugyanis, hogy egy világjelenséggel állunk szemben. Bizonyos kultúrákban jobban, másokban kevésbé van jelen. A Szentatya felhívta a világ politikusait arra, hogy határozottan lépjenek fel ebben a kérdésben. Bár az Egyházhoz, az egyháziakhoz csak kevés ilyen ügy köthető, mégsem hallgathatunk erről. Látszik, hogy sokakban nincs semmilyen erkölcsi kontroll. A gyermekeket elviszik katonának, prostituálják őket, de a szexturizmusnak is gyakran a gyerekek az áldozatai. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy az Egyház a maga részéről mindent meg fog tenni azért, hogy ennek a bűnnek elejét vegye, ugyanakkor arra is szükség van, hogy a civil világ is ugyanígy járjon el.
A Szentatya bejelentette, hogy a Vatikán államban e kérdéssel összefüggésben egy új törvényt fognak alkotni. Kidolgoznak egy vademecumot, mellyel az egyes püspökök munkáját szeretnék segíteni. Ferenc pápa nyolc pontban fogalmazta meg azokat a szükséges intézkedéseket, melyekkel az Egyházban meg akarják előzni ezeket a bűntetteket. Gyakran elhangzott a prevenció fogalma, többek között a papok nevelésével és általában az egyházi élettel összefüggésben. Bízunk abban, hogy az Egyház példáját követik majd az egyes államok is. A Szentatya ígérete szerint hamarosan közzétesz egy motu propriót.
Ha nem is szinódus volt ez a találkozás, mégis volt szinodális jellege.
– A szinódus során a pápa az egyetemes zsinatok között tárgyal egy-egy fontos kérdésről a püspökökkel. Ez a tanácskozás tekinthető szinodálisnak, hiszen a világ püspöki konferenciáinak vezetői és szerzetesi elöljárói is részt vettek rajta. Ennél egyetemesebb véleményt nehéz lenne kialakítani. A Szentatya érzékenyíteni szerette volna az Egyházat és a világot is. Az Egyház most egy olyan lépést tett, amely követendő példa mindenki számára.
Hazautazása előtt beszélünk elnök atyával. Milyen érzésekkel indul haza Magyarországra?
– Sokkal felszabadultabbnak érzem magam ahhoz képest, mint amikor megérkeztem. Nem igazán tudtuk előre, hogy milyen jellegű lesz ez a tanácskozás. Az is nyomhatta az ember lelkét, hogy bár az ilyen jellegű bűncselekményeket alapvetően nem egyháziak követik el, mégis sokan kötik ezeket az Egyházhoz. Pap testvérek közül többen azt fogalmazták meg, hogy lassan már szégyellik magukat azért, mert papok. Most azonban örömteli érzés van bennem. Megmutatkozott ugyanis az Egyház profetikus arca, hiszen az érintettségével nem arányos mértékben, nyíltan foglalkozott ezzel a rejtett bűnnel, így téve jó szolgálatot az egész emberiségnek. Ahogy a Szentatya fogalmazott: az Egyház „a gyermekek hangos sikolya” szeretne lenni. A tanácskozás arra mutatott rá, hogy a gyermekek kiszolgáltatottsága fokozódni fog, ha nem szakít a világ ezzel a bűnnel. Örömmel és megkönnyebbüléssel térek haza, és bízom abban, hogy ez a tanácskozás a megújulást fogja szolgálni.
Lejegyezte: Baranyai Béla
