A ferences barátok önfeláldozó életére jellemző, ami háromszáz éve, az 1710-es pestisjárványkor történt: a járvány elől nem menekültek el, hanem utolsó leheletükig gondozták a rászorulókat, mígnem negyedszáz szerzetes is a betegség áldozata lett. Pedig körültekintőek voltak. A gvardián mondta meg, hogy az önkéntesen vállalkozók közül ki költözzön a ma is álló Rókus-kápolna mellé a betegeket ápolni, vigasztalni, a halottakat eltemetni. Amikor a betegápolók a saját haláluk közelségét érezték, meghúzták a kápolna harangját. E jelből tudták a kolostorban, hogy indulhat a következő szerzetes a szinte biztos halált jelentő szolgálatba, felváltani a megbetegedett testvért, s megadni neki is a végtisztességet.
A gyöngyösi rendháznak rendkívül értékes a könyvtára, amely folyamatosan működött és gyarapodott az évszázadok folyamán. Tulajdonában van például a hazánkban fellelhető legrégebbi nyomtatott teljes Szentírás, az úgynevezett Fust-Biblia. A gyűjtemény azért menekülhetett meg, mert a szerzetesek a szétszóratás előtt, 1950-ben a legértékesebbnek tartott műveket titkokban elfalazták, és csak 1998-ban bontották ki e rejteket. Gyöngyösön működött a feloszlatásig a rendi hittudományi főiskola. A szerzetesek 1990-ben tértek vissza, és lelkipásztori tevékenységet folytatnak. A kolostor egyik szárnyában működik a rend fenntartásában az Autista Segítő Központ, amely közel száz e betegség által érintett családnak jelent hatalmas segítséget.
