„Nem lesz hasadása valóságnak, a törés csupán a jelé lészen, amely által sem állapota, sem termete a jelöltnek nem kisebbedik.”
Az átváltoztatott színek minden egyes parányi részében jelen van Krisztus, vagyis ahol előzőleg a kenyér és a bor magánvalósága volt, ott most Krisztus teljes valóságában jelen van. A törés és kiosztás előtti, valamint az azt követő állapot nem érinti Krisztus jelenlétének teljességét (quantitas). Aquinói Szent Tamás valójában rámutat arra, hogy az Eucharisztia misztériuma felülmúlja a matematikai logikát (a skolasztikus aritmetika tudományos értelmezése szerint). Krisztus valósága és jelenléte nem számszerű egység. Krisztus jelenléte a kenyér és a bor színében sajátos vonatkozást (relatio) hoz létre ezekkel, vagyis bizonyos értelemben igazodik kiterjedésükhöz. A színek megtörése és kiosztása előtt Krisztus teljes egészében jelen van (egyszer), de képességileg – minthogy minden áldozó a teljes Krisztusban részesül – sokszorosan jelen van, ezáltal a megtörést követően minden egyes részben a maga teljes valóságában van jelen. Krisztus jelenlétének igazodása a színek kiterjedéséhez azt jelenti, hogy az eucharisztikus Krisztus nem fizikai (matematikailag és mennyiségileg mérhető), testi értelemben tölt ki egy helyet, hanem jelen van a színek által körülírt helyen. Ebből adódik, hogy Krisztus jelen van több ostyában, de abban az egyben is, amelyet a pap megtör a szertartás alatt. És noha Krisztus az Atya jobbján foglal helyet, jelenléte az eucharisztikus kenyérben és borban meghatározott formát ölt, létrejön a szentségi egység, aminek révén a színek, a kenyér és a bor Krisztus jelenlétének tartóivá és alaki jeleivé válnak.
