Az elmúlt évtizedektől eltérően napjainkban egyre több búcsújáró helyen találkozhatunk gyalogos zarándokokkal. A vándorbotot fogó, hátizsákot cipelő idősek és fiatalok, a régi szokásokhoz híven, imádságuk mellett az út lemondással járó fáradalmait is felajánlják a Boldogságos Szűz közbenjárásáért. A sümegi Várhegy tövében emelkedő barokk kegytemplom oltárát díszíti a XVI. századi, ismeretlen alkotó által készített gótikus remekmű, a Fájdalmas Szűz szobra. A keresztről levett Jézust ölében tartó Mária arcán mélységes megrendülés tükröződik. A kegyszoborhoz számos csodás gyógyulás kötődik, ahogy az imádság szavai is tanúsítják: „Orvosa voltál mindenkor a különféle betegségekben sínylődőknek, akik élő hittel és erős bizalommal könyörögtek hozzád.” A templom főoltára mögött pedig egy korabeli fölirat olvasható: „Tetszett a Fölséges Mindenható Úristennek Sümeg városát és abban a franciskánusok templomát az 1699-ik esztendőben böjtelő havának hatodik napján Szent Hellyé tenni és választani és ugyanazon templomban az ő szent Anyjának képét csudatételekkel megdicsőíteni.” A csodás események híre gyorsan terjedt az országban, és csakhamar eljutott a határokon kívülre is. Az első gyógyulást a Szűzanya közbenjárására további csodás történések követték az évszázadok során. A süketnéma visszanyerte hallását, a varrótűt nyelt kisgyerek életben maradt, a vak katona ismét látott, a béna lábra állt, a rab kiszabadult fogságából, a hitetlen ember katolikus hitre tért. A legutóbbi években is történtek rendkívüli események, így érthető, hogy egyre többen keresik a sümegi Fájdalmas Szűzanya oltalmát. A tavalyi után az idén is élő hittel és erős bizalommal, gyalogos zarándoklattal keltek útra az ajkai Szent István plébánia idősebb és fiatalabb tagjai. Jézus szívére, azaz Isten irántuk való legnagyobb szeretetére emlékeztek a sümegi Mária-kegyhelyen. Jöttek, hogy a gyaloglás alatt „gyakorolják a lemondást, s lelkileg feltöltődjenek a Szűzanya közelében”. Az évszázadok alatt nemcsak a katolikusokra, de a protestánsokra is nagy hatással voltak a csodás események. Mintha csak a történelmet igazolnák, az evangélikus fiatalember, Tamás és katolikus édesanyja együtt érkeztek a keresztaljával. Az „ökumenikus családban” soha nem okozott problémát hitük megvallása. Mindig hívő, bensőséges szeretetkapcsolatban voltak Istennel. E szeretetkapcsolat fontosságáról, nehézségeken átsegítő szerepéről beszélt homíliájában Várszegi Asztrik püspök. A hatvan évvel ezelőtt internált szerzetesek és szerzetesnők próbára tett élete mintául szolgálhat a mai ember számára – mondta. A változó világban nem panaszkodással, hanem imádsággal, cselekvéssel, a felebarátra való odafigyeléssel tehetünk tanúságot Isten megtartó erejéről, hűséges szeretetéről. A szentmise utáni körmeneten együtt követtük az Oltáriszentséget Mária Terézia nővérrel és diákjaiból álló kis „csapatával”. A szertartás után tudtam meg tőle, hogy Kiskőrösről érkeztek, s jelenleg Türjén táboroznak. Az idén már nyolcvan hittanost és ministránst táboroztatott az ország különböző Mária-kegyhelyein. A programok segítségével – mint például a lovaglás, a túrázás, a focizás, valamint a rendszeres ima és zsolozsma – szeretné elérni, hogy a kiscsoportos foglalkozások után, a diákok otthon érezzék magukat az egyházban, képesek legyenek kulturáltan megélni és vállalni keresztény identitásukat. Személyes emlékek és kötődések miatt, Sümegre mindig nagy szeretettel hozza el tanítványait. A körmenet hosszú kígyózó sorban vonult végig a Várdombot övező utcákon. A török által soha el nem foglalt, a veszprémi püspököknek védelmet biztosító vár koronaként magasodik a város fölött. Visszatérve a templomba, ismét elmormoltam az ima sorait: „…ezentúl is légy könyörületes irántunk, tekints irgalmas szemeiddel reánk, akik számtalan kérésünkkel folyamodunk hozzád.”
