Fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Más napokhoz képest hamar elcsendesedett a premontrei gimnázium épülete a lelkinap reggelén. Az osztálykarácsonyozás és a karácsonyi koncert után a diákok hazaindulhattak a közel kéthetes karácsonyi szünetre. Az épületben csak a gimnázium tanárai maradtak, akik a délelőtt további részében közös adventi lelkinapon vettek részt Székely János szombathelyi megyéspüspök vezetésével.
Bevezető előadásában a püspök a Szentírás neveléssel kapcsolatos gondolataiból idézett, és ahhoz kívánt fogódzókat adni, hogyan lehet a mai, gyorsan változó és értékeit vesztett világban a hitre és az emberségre elvezetni a gyermekeket, a fiatal felnőtteket. Számos személyes tapasztalattal és történettel igyekezett megvilágítani azt, miként maradhatunk hűségesek a Biblia gondolataihoz, és hogyan alkalmazhatjuk azokat hétköznapi élethelyzeteinkre. Megrendítő volt hallani a bibliai Sámson történetének neveléssel kapcsolatos értelmezését. Sámson csodás módon hatalmas testi erőt kapott ajándékba Istentől, hogy azzal védelmezze Izrael népét. Életének nagy tragédiája volt azonban, hogy Isten üzenetéből a lényeget mindig elfelejtették átadni neki, így nem tudta, mire való az ereje. Emiatt ostobaságokra vesztegette el az erejét, s csak akkor jött rá küldetésének valódi céljára, amikor már vak volt és fogságba vetett – amikor már késő volt.
Egy szülőnek, nevelőnek felelőssége van minden rábízott gyermek iránt. Megtanítjuk-e fiataljainknak, hogy feltegyék magukban az élet lényeges kérdéseit: „Végül is mire kaptuk az életünket? Mit is jelent embernek lenni?” János püspök emlékeztetett a gyermeknevelés egyik alapigazságára is: elsősorban „nem a szavak, hanem a nevelő lénye nevel”. A szülők egymás iránti szeretete és a pedagógusok egymás iránti tisztelete nélkül nem tűnhet hitelesnek egyetlen nevelő munkája sem.
Az előadás után a tanárok kiscsoportos beszélgetésben vitatták meg a hallottakat, és megosztották egymással a tapasztalataikat. Ezután közös szentmise következett, amelyet Székely János mutatott be. A lelkinapot ünnepi ebéd zárta. Délután, a tanárkollégák távoztával, a gimnázium üresen maradó épületébe mély csend költözött. Az Élet megszületését (vissza)váró, titokzatos karácsonyi csend.