Fotó: Székesfehérvári egyházmegye
Kardos Csongor plébános megnyitóbeszédében elmondta: a rendezvénysorozattal a szervezők legfőbb célja az volt, hogy felhívják az emberek figyelmét az egymásra való odafigyelés fontosságára. Amikor a felebaráti szeretetet gyakoroljuk, egy nagy családdá válunk – mutatott rá a lelkipásztor, kiemelve: a Jóisten szeretetében gyökerező felebaráti szeretet elsődleges minden egyes hívő számára. A karitásznapokkal az időseket, a családokat és a városban élőket szerették volna megajándékozni, s egyúttal elérni, hogy minél több ember szívében fogalmazódjon meg az elhatározás: bekapcsolódik a jótékonysági tevékenységbe.
Percze Ágnes, a szécsényi egyházközség karitászcsoportjának vezetője elmondta, hogy szervezetük tizenkilenc éves, és a „jót tenni jó” szellemében tevékenykedik. Köszöntőjében Stayer László, a város polgármestere a szeretetről, az összefogásról és egymás segítéséről szólt.
Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Katolikus Karitász elnöke – aki az 1980-as években Szécsényben volt káplán – a szeretetről, ember és Isten kapcsolatáról beszélt. „Keressük magunkban a kibontakozást, a kiteljesedés lehetőségét, de ezt csak mások szolgálatában tudjuk megtalálni. Amit nem adunk oda önmagunkból embertársainknak, azt valójában elveszítjük.” Örömünket mások boldogságában megtalálni: ez minden boldogság titka – hangsúlyozta a főpásztor, és arra buzdította a jelenlévőket, hogy az idősek és a kiszolgáltatottak segítésével gyűjtsenek maguknak lelki kincseket, legyenek a jóság, a szeretet emberei. Teréz anya áldozatos, odaadó és fáradhatatlan tevékenységéről beszélt, és arról hogy neki mindig az imádság adott hitet és erőt a munkájához. Spányi Antal hangsúlyozta, hogy a segítségadás minden keresztény ember feladata. Örömmel tegyük a dolgunkat, mert az örömtelenül végzett cselekedetünk nem sokat ér. Egy csepp szeretet több mint egy hatalmas jelentőségű tett, amelyből hiányzik a szeretet, a jó szándék. A megértő gondozás, a vigasztaló szavak, az önzetlen szolgálat mind-mind égi boldogságunkká válnak. Tetteinkre Krisztus úgy tekint, mintha érte cselekedtük volna – hangoztatta a püspök. Kitért arra is, hogy Szécsényben a gondozó nővérek nemcsak egymást ajándékozzák meg, de egymás számára is ajándékká válnak. Nem elég csak jót tenni, a cselekedetünkben magunkat kell ajándékká formálni a másik ember számára. Aki segíteni akar, annak a háttérbe kell helyeznie magát. Az ember csak úgy találhatja meg önmagát, ha őszintén, tiszta szívből segít másokon – fogalmazott a főpásztor. Ezt követően ünnepi szentmisét mutatott be, amelyen közreműködött a balassagyarmati Szent Efrém kórus.
A templom és a kolostor folyosóján megnyílt a szécsényi egyházközség karitászcsoportjának közel két évtizedes történetét bemutató kiállítás. Ugyanitt megtekinthető a gyermekek részére meghirdetett Mit jelent számomra a szeretet? című rajzpályázatra, valamint az ifjúság számára kiírt, Az idősek és én témájú fotókiállításra beérkezett munkákból rendezett tárlat. A kiállítást Sántáné Udvardy Erika hitoktató nyitotta meg.
Május 13-án, szombaton igazi fesztiválhangulat uralkodott Szécsény történelmi belvárosában: délelőtt Csókay András professzor tartott előadást Idegsebészet és hétköznapi misztika címmel. A gyermekeket népi játékok, ugrálóvár, arcfestészet, kézműves foglalkozás és egyéb szórakoztató programok várták. Az érdeklődők megismerkedhettek a tűzoltók, a mentősök, a rendőrök és a különleges mentőcsoportok munkájával. A Magyar Vöröskereszt önkéntes véradást szervezett, az egészségügyi centrum dolgozói vérnyomás- és vércukorszintmérést végeztek. Délután a szabadtéri színpadon a ferences szegénygondozó nővérek táncbemutatóját láthatta a közönség, ezt követően a nővérek körtáncra hívták az időseket és a fiatalokat. Később műsort adott az érsekvadkerti gitáregyüttes, a rimóci rezesbanda, a rimóci cigány táncegyüttes, a balassagyarmati Don Bosco zenekar, a szécsényi palóc néptáncegyüttes és a ságújfalui Szent László közösség.
Az első alkalommal megrendezett szécsényi karitásznapok programsorozata ünnepi szentmisével ért véget.
