Fotó: Nagy Lajos/Győrfotó
A virrasztás a győri Kármelhegyi Boldogasszony-templom kriptájában kezdődött, ahol negyvenegy évig nyugodott a vértanú püspök. Ezt követően megkoszorúzták a Püspökvár pincéjének bejáratánál található emléktáblát, amely jelzi, hogy azon a helyen kapta a halálos lövéseket az egykori főpásztor, miközben az óvóhelyen menedéket kereső nőket védte a szovjet katonákkal szemben. A Püspökvár udvarán Mogyorósi Márk püspöki titkár mondott beszédet. Ezután Bognár István, a győri Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosa koszorút helyezett el és imádkozott Apor Vilmos püspök sírjánál.
Barsi Balázs ferences szerzetes, a sümegi Sarlós Boldogasszony ferences kegytemplom igazgatója a Nagyboldogasszony-székesegyházban tartott lelkigyakorlatot. Nicolás Gómez Dávila kolumbiai írót, filozófust, illetve XVI. Benedek pápát idézve hangsúlyozta, ha egy társadalomnak nincs mit mondania a halálról, akkor az életről is el fog fogyni a mondanivalója. A halállal kapcsolatos, napjainkban uralkodó felfogások között ellentmondás van: egyrészt tabuként, leplezendő eseményként értelmezik a halált, másrészt a média méltatlan módon közszemlére teszi. Tabuként kezelésének oka a család felbomlása, amely korábban oltalmazó közeget biztosított a földi élet kezdetének és végének, az újszülött felsírásának és a haldokló jajszavának. Ma az a jellemző, hogy a haldoklást és a halált megpróbálják erre kijelölt intézményekbe száműzni, hogy az érintett családjának ne okozzon problémát.
Barsi Balázs eztán Jézus Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról, valamint Boldog Apor Vilmos vértanúságáról beszélt. A püspök saját szenvedésének értelmét Jézus Krisztus halálában és feltámadásában találta meg. Apor Vilmos 1945. március 29-én, nagycsütörtökön mutatta be utolsó szentmiséjét. A nagycsütörtök magában foglalja a nagypénteket, a húsvétot és a pünkösdöt is. Jézus nagypéntek értelmét nagycsütörtökön adja meg, amikor testét és vérét felajánlja értünk: „Ez az én testem, mely értetek adatik. (…) Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” (Lk 22,19–20). Barsi Balázs hangsúlyozta, Jézus Krisztus végérvényesen új értelmet adott a kivégzésének: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól” (Jn 10,17–18). Jézus a kivégzőiért adta oda az életét, azokért, akik bezárták maguk előtt az Isten felé nyíló kaput. Teljesen másként reagált az őt ért rágalmakra és ütésekre, mint ahogyan mi tennénk. Mi egyre mérgesebbek lennénk, és kifakadnánk. Jézust minél erősebben támadták, annál inkább aggódott a támadóiért: mi lesz velük? Ezzel meggyilkolásának, ennek a rettenetes és értelem nélküli eseménynek értelmet ad, átlényegíti azt. Ezért kettős átváltoztatásról kell beszélnünk: kivégzésének értelmet ad, feltámadott életével pedig jelen van a kenyér és a bor színe alatt. Barsi Balázs kiemelte, hogy Krisztus botrányos halála minden egyes ártatlan ember kivégzését magában foglalja. Ezért írhatta Pilinszky János Auschwitzról a következőt: „Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.”
A ferences szerzetes rámutatott: Apor Vilmos papságának lényegét utolsó, nagycsütörtökön celebrált miséje hordozza. Amikor megsebesítve fekszik, hálát ad azért, hogy nagypénteken Jézusért és Jézussal együtt szenvedhet. Még a kórházi ágyon is paptestvéreiért, a hívekért, a Püspökvárba menekült nőkért aggódik. Ahogy Jézus Krisztus, úgy Apor Vilmos is az Atya bocsánatát kérte azoknak, akik a halálát okozták. Barsi Balázs arra figyelmeztette a híveket, hogy soha ne feledkezzenek meg arról, amit a Hiszekegyben megvallunk: Jézus harmadnapra feltámadott.
Az elmélkedés után Bognár István keresztúti ájtatosságot vezetett, melynek során Krisztus passiójával párhuzamot vonva Apor Vilmos szenvedéséről elmélkedett. A keresztutat követően szentmisét mutatott be Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Apor Vilmos boldoggá avatásának 20., vértanúságának 72., születésének 125. évfordulójára emlékezve. A megyés püspök a szentmise elején arra buzdított, imádkozzunk a napjainkban dúló háborúk áldozataiért, és azokért a döntéshozókért, akiknek hatalmukban áll, hogy véget vessenek az értelmetlen öldöklésnek. Imádkoznunk kell azért is, hogy Egyházunk a béke hordozója és eszköze lehessen.
Szentbeszédében kifejtette, Jézus önfeláldozó szeretetét minden keresztény embernek meg kell tanulnia. Ebben azonban gátol bennünket az önszeretet és a hedonizmus kísértése. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – ez Jézus legszebb biztatása az áldozatos testvéri szeretetre. Boldog Apor Vilmos ezt élte meg egész életében, és eszerint cselekedett a döntő pillanatban is. Veres András a vértanú püspök életpéldájához kapcsolódva felhívta a figyelmet a mindennapokban tanúsított áldozatkészség fontosságára, még akkor is, ha egyéni erőfeszítéseink a világ előtt rejtve maradnak. Hányszor érezhetjük hálátlannak szeretteinket, munkatársainkat? – tette fel a kérdést a püspök, majd arra kérte a híveket, hogy szolgálatukat próbálják csendben, a feltűnés mellőzésével, mégis örömmel végezni. Munkálkodásuk Isten előtt nem marad rejtve, s általa befolyásolhatják embertársaik életét is. Az önfeláldozásra, a csendben vállalt áldozatos munka elvégzésére csak az képes, akit Krisztus lelke vezet.
Veres András ezután Pál apostol test és lélek szerinti életre vonatkozó tanításáról beszélt. Emberi testünket, amely a keresztség és a bérmálás által a Szentlélek templomává lett, védenünk, ápolnunk kell. De tudatában kell lennünk annak, hogy a test, az érzések és az indulatok szerinti élet nem lehet kedves Isten előtt. Aki a lélek szerint él, annak lesz az élete gyümölcsöző, az Isten Szentlelkének ajándékait termi meg: a szeretetet, az örömet, a békességet és a hűséget.
Veres András úgy fogalmazott, a bűn nem hagyja a lelket működni. Akiben Isten Lelke lakozik, az nem érzi jól magát a bűnben, állandó vágyakozás él benne az iránt, hogy Isten közelében lehessen. A főpásztor Babits Mihály Ádáz kutyám című versét idézve, az olykor-olykor elkóborló, csínytevéseket is elkövető, de alapvetően a gazdájához hűséges kutya alakján keresztül mutatta be a lélek vágyakozását Isten után: „Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, / bizalommal tudnék én is Annál / megpihenni, aki velem játszik, / hol apámnak, hol kínzómnak látszik, / égi gazda, bosszú, megbocsátás, / s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!”
A szentmisét követően Veres András a Nagyboldogasszony-székesegyház Héderváry-kápolnájában, Boldog Apor Vilmos püspök szarkofágja előtt imádkozott az új nemzedékért és az új papi hivatásokért, a békéért, az állam vezetőiért, valamint az Egyház szabadságáért.
