És egy égő gyertya táncoló lángja, amely emlékképeket csalt elő egykori tanítványokból, kollégákból, családtagokból. Kontra Józsefre, a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium néhai tanárára emlékeztek azon a meghitt „házi” ünnepségen, amelyen a legendás pedagógus nevét kapta az intézmény természettudományi tanterme. Godó László igazgató rajzolta meg először a Szent Gellért-díjas tanár alakját, aki harmincöt éven át a Táncsics gimnáziumban tanított, s tíz évet pedig a katolikus gimnáziumban töltött. Emlékezett páratlan humorára is, s arra a szeretetre, ahogy növendékei között jelen volt. Zrínyi Miklós professzor, az MTA levelező tagja a hivatását köszönheti neki. Kontra József személyes példaképe volt, akinek sikerült megszelídítenie a vadóc kamaszsrácot. A középiskolai tanulmányi versenyre készülvén az egész karácsonyi szünetet a kémiaszertárban töltötték, amelynek meglett az eredménye: osztálytársai közül rajta kívül még hatan kerültek be az ELTE vegyész szakára. Mint mondta, örvendetes, hogy egy tanterem őrzi a nevét, de hiszi: egy tanárt a tanítványai teszik halhatatlanná. Kontra József egyik találkozáskor egyébként azt mondta a gimnázium egykori igazgatóhelyettesének, Szörényi Jánosnénak, hogy ha újra élhetne, még nagyobb szeretettel tanítana. Rózsás László, a székesegyház apát-plébánosa a tanár úr egyszerűségéről és nagyszerűségéről szólt, s arról a barátságról, mellyel az embernél többet kereste a papban; azt az erőt, ami fogódzót jelentett mindennapjaihoz. – Nemcsak tanító, hanem tanúságtevő is volt Kontra József – mondta az apátplébános –, és azt a fajta lelkierőt képviselte, amely csak isteni kegyelemből fakadhat. Együttérző, megértő volt, egyszerűen: szeretett. Ezt érezte meg benne mindenki. Legyen ösztönző mindannyiunk számára az ő élete, példája, szellemisége, hite. Ezt követően Rózsás atya megáldotta az emléktáblát, a tantermet, s az itt tanulókat, majd Rangits Gábor kémia-biológia szakos tanár hajtott fejet tavaly elhunyt kollégája, egykori tanára emléke előtt. Szakmai tudásán kívül emberségét emelte ki, Nagy Vendel püspöki helynök pedig természetszeretetére és derűs lényére utalt. Az iskola néhány tehetséges tanulója verssel és fuvolamuzsikával, Bogáthy Gábor trombitaművész Schubert Ave Maria című művével köszöntötte a „teremkeresztelő” résztvevőit, akik közül többen a délelőtti előadáson is részt vettek. A püspöki székház nagytermében ugyanis Zrínyi Miklós, a Semmelweis Egyetem professzora Új idők, új dimenziók és új kihívások az anyag- és a gyógyszertudományban címmel tartott élvezetes előadást. Tamásné Horváth Katalin tanárnőnek köszönhetően rendszeresek itt a rendhagyó órák, hiszen évek óta sorra hívja meg a magyar szellemi élet kiválóságait. A Japánban is oktató, somogyi származású professzort a kutatásfinanszírozásról kérdezte lapunk. Mint mondta: a kutatók mindig sírnak, hogy fordítsanak több pénzt a tudományra. Ez így van most is, s ha akadnak is pályázati rendszerek, némelyek elbírálása vitatható. Zrínyi Miklós megjegyezte: bízik a változásban e téren is, és azt reméli, a következő kormány többet fordít majd az oktatásra, a tudományra, a kutatásra. Úgy véli: különösen a természettudományos területeket kellene tovább erősíteni.
