Az Istenszülő elhunytához kötődő máriapócsi nagybúcsú különösen jelentős a magyarországi görögkatolikus egyházban, hiszen ezt tekintik – mint a neve is jelzi – a kegyhely legkiemelkedőbb búcsújának, amelyre általában a legtöbb zarándok is érkezik, nemcsak hazánk területéről, hanem határainkon túlról is, főként Kárpátaljáról. Az idei nagybúcsú az egykori pápalátogatásra való emlékezés jegyében telt, hiszen II. János Pál pápa huszonöt évvel ezelőtt, magyarországi apostoli útja során felkereste Máriapócsot is, és 1991. augusztus 18-án részt vett a Hajdúdorogi egyházmegyét akkor vezető Keresztes Szilárd püspök által bemutatott liturgián. Az idei nagybúcsún jelen volt a kegyhely szomszédságában található településről, Pócspetriből származó Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Szerbia görögkatolikus apostoli exarchája, Đura Džudžar is.
A búcsú szombaton, az ifjúsági gyalogos zarándoklat résztvevőinek fogadásával kezdődött. A fiatalok minden évben más településről indulnak el nemzeti kegyhelyünkre, és egy hét alatt csaknem százharminc kilométert tesznek meg. Az idei zarándoklat közel háromszáz résztvevője augusztus 7-én, Szikszóról vágott neki az útnak, s Szerencset, Rakamazt, Nyírszőlőst, Nyíregyházát és Napkort érintve érkezett a kegyhelyre.
Szombat délután az egykori pápalátogatásra való emlékezés jegyében most is Keresztes Szilárd mutatott be szent liturgiát. Szentbeszédében az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, az ember különleges kiváltsága ez a képesség, mert habár a gépek is tudnak emlékezni, míg azok érzelmek nélkül teszik ezt, addig az embernél az emlékezésben megnyilvánul az Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény méltósága, és megjelenik benne az, amivel mindent felülmúl: értelme és szabad akarata. Az emlékezet öröm, isteni ajándék, amely az embert Isten felé fordítja, mivel a boldogan emlékező ember mindig felemelkedik lélekben, és hálát ad Istennek, tudván, hogy mindent neki köszönhet – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: „Az emlékezettel, a saját egyéni emlékezetemmel, az egyház közös emlékezetével s minden ember lelkiismeretével azt akarja munkálni az Isten, hogy a megtisztulás, a megtérés, az előhaladás ne torpanjon meg (…). Így válik az emlékezés a múltba tekintésből előretekintéssé, amelynek tárgya életünk kezdője és bevégzője, Jézus Krisztus.”
A szertartást követően a Családvár épületében megnyitották a pápalátogatás negyedszázados évfordulójára összeállított emlékkiállítást, amely visszaemlékezésekkel, történelmi áttekintéssel és a pápának a kegyhelyen elmondott homíliájával szolgál, továbbá bemutatja az 1991-ben használt liturgikus tárgyakat, köztük a pápa által viselt miseruhát, és azt a keresztet, amellyel Máriapócson áldást osztott.
A kiállítás megnyitóján Keresztes Szilárd felidézte személyes emlékeit, és elhelyezte azt a szertartáskönyvet a tárlaton bemutatott tárgyak között, amelyet a szent pápától dedikálva kapott. A korabeli politikai vezetés részéről Gyulai Gábor, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye akkori köztársasági megbízottja, a fogadóbizottság tagja a pápa egykori beszédének ökumenikus jellegét, valamint az eltelt huszonöt év alatt a görögkatolikus egyház életében végbement fejlődést emelte ki visszaemlékezésében. Veres András, az MKPK elnöke is személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal a pápalátogatásról, amelyet ő annak idején a televízió szakkomentátoraként kísért figyelemmel. A megnyitót követően a II. János Pál pápa máriapócsi látogatásáról készült filmet tekinthették meg az érdeklődők.
A vasárnapi liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita mutatta be Veres András győri püspök, valamint a görögkatolikus metropólia másik két hierarchája, Orosz Atanáz miskolci püspök, Szocska A. Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó, valamint Đura Džudžar szerbiai görögkatolikus exarcha részvételével. A szentbeszédet Veres András mondta. Napjaink korszellemére hívta fel a figyelmet, amelynek jegyében gyakran túlpörgetjük magunkat, s egy kis időre sem vagyunk képesek megállni. Nyugtalan a mai ember, ami személyes kapcsolatainkat is megviseli: házasságok, rokoni kapcsolatok, barátságok válnak áldozataivá életvitelünknek, mert nem szakítunk elég időt a másikra. Ez a probléma nem csupán a kis közösségeket érinti, hanem a nemzetek és egyes népcsoportok szintjén is jelen van: háborúk és konfliktusok által. Mindezek miatt azonban nem szabad az Istennel perlekedni, hiszen az emberek a felelősek értük, s a háttérben az Istennel való kapcsolat meggyengülése vagy egyenesen annak hiánya áll. Akik ugyanis nincsenek kapcsolatban Istennel, azokban előbb-utóbb meggyengül a szeretet, az irgalmasság, az áldozatkészség, a békességkeresés vágya.
A főpásztor Mária és Márta példájára utalva rámutatott arra, hogy Jézus az Istenre figyelő és az egymásért szorgoskodó szeretet egyensúlyára akar bennünket megtanítani, hiszen ezt elsajátítva válik életünk békéssé, boldoggá, kiegyensúlyozottá. Ehhez pedig az szükséges, hogy elcsendesedjünk, és túlpörgetett napjaink ellenére is több időt szenteljünk Jézus meghallgatására, tervének, akaratának megértésére. A püspök beszéde végén a hitükről való hétköznapi tanúságtételre buzdította a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy csakis tudatosan, elkötelezetten, megfontolt módon, erős hittel tud az ember szembemenni a világ sodrásával, amely el akar fordítani bennünket az Istentől és az egyháztól.
A liturgia végén Kocsis Fülöp érsek-metropolita átadott egyet-egyet azon érmék közül a két vendég püspöknek, Veres Andrásnak és Đura Džudžarnak, amelyet huszonöt éve bocsátottak ki a pápalátogatás emlékére. Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi egyházmegye apostoli kormányzója pedig a pócsi Mária-képet ábrázoló ikont átnyújtva megköszönte Kapin István volt kegyhelyigazgatónak Máriapócson sok éven át végzett áldozatos munkáját.
A liturgiát záró körmenet során a püspökök megáldották a kegytemplomot körülvevő kerítés falán a Szent II. János Pál pápa máriapócsi látogatásának huszonötödik évfordulója alkalmából elhelyezett emléktáblát.
