Óriási a tét, nem hibázhatunk!
Csath Magdolna egyetemi tanár
Nagyon örülök annak, hogy a történelmi egyházak egyrészt a választáson való részvételre, másrészt pedig az értékek és nem a kampányígéretek alapján való választásra biztatják az embereket. Magyarországon az elmúlt nyolc évben sérült a demokrácia. A társadalmat minden fontos döntésből kihagyta a politika. Szűk üzleti körben döntött a nemzet jövőjét befolyásoló beruházásokról, hatalmas hitelek felvételéről, saját üzleti körhöz tartozó cégek jelentős összegekkel való megtámogatásáról. Mindezen döntések anyagi terheit pedig, adóemelések és az egészségügyből, oktatásból és kultúrából történő pénzkivonások formájában a társadalomra terhelte. Ezért minden, a hazáját szerető, annak épüléséért tenni akaró embernek el kell mennie választani. A választások előtt pedig mérlegelnie kell, hogy azok, akik most az ország vezetéséért versenybe szálltak, milyen értékrendű emberek. Közgazdász szakemberként nem véletlenül kezdtem azzal, hogy emberi minőségükben kell először szemügyre vennünk a jelölteket, és csak utána megvizsgálni, hogy milyen gazdasági programot kínálnak. Hiszen tudjuk, a program semmit nem ér emberi tisztesség, hitelesség nélkül. Megtapasztalhatta mindenki azt, hogy az ígéretek egyes politikusok esetében csupán addig tartanak, amíg a hatalmat megragadják, majd szembefordulva korábbi ígéreteikkel, azoknak az ellenkezőjét teszik. Így tett a jelenlegi csapat is, amikor például egyfolytában adócsökkentést ígért, ehelyett azonban folyamatosan emelte az adókat, még legutóbb is, amikor a „szuperbruttósítással” jelentős összegeket vett ki a többség zsebéből. Vagy amikor a hazai kis és közepes vállalkozások támogatását ígérte, de éppen ellenkezőleg járt el: minden döntésével ellehetetlenítésükhöz járult hozzá. Ezért tartom fontosnak, hogy az emberi minőséget nézzük: meg lehet-e bízni a jelöltben, hazudott-e már, becsapta-e már az embereket, saját boldogulásáért vagy a nemzet felemelkedésért munkálkodott-e. Ha úgy gondoljuk, hogy a jelölt méltó a bizalmunkra, akkor természetesen a programját is meg kell ismernünk és értékelnünk kell: reális-e, megvalósítható-e, és előreviszi-e a nemzetet. Az ország mostani vezetői az utóbbi időben próbáltak leszoktatni bennünket a gondolkodásról, hogy megértsük, mit tettek velünk és az országgal. Most pedig újra ígéretekkel, óriásplakátokkal, tévé- és rádióreklámokkal próbálnak új színben feltűnni, „új emberről és új programról” beszélve elkábítani bennünket. A választás tétje, hogy tovább pusztulnak-e értékeink, folytatódik-e az erkölcsi, társadalmi és gazdasági lejtmenet, felemészti-e továbbra is a tisztességes emberek által teremtett értékek jelentős részét a korrupció, vagy jelentős pozitív irányú változások következnek be. A pozitív változás első lépése pedig egy, a fejlődés irányát meghatározó jövőkép kijelölése kell hogy legyen. Én a következő jövőképet ajánlom: Olyan család- és közösségközpontú, a határon túli magyarokat a nemzet részének tekintő, összetartó társadalom létrehozása, amelynek alapja a becsület, a tisztesség, a jól végzett munka elismerése, és amely a gazdasággal szemben az emberi értékeket, a minőséget állítja középpontba, és a gazdaságpolitikát is ezen értékek szolgálatába állítja. A választások után figyelni kell, hogy betartják-e ígéreteiket a megválasztott vezetők. Úgy viselkednek-e, ahogyan elvárjuk tőlük. A társadalom aktív, kritikus, az értékváltozást kikényszerítő részvétele nélkül nem remélhetünk érdemi és gyors változásokat. Ha pedig ilyenek nem lesznek, akkor hazánk végleg a lecsúszó nemzetek közé kerül. A választók felelőssége ezért óriási! Mert – ahogyan Széchenyi fogalmazott – „ha ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat mielőbb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba”. Óriási a tét, nem hibázhatunk.
Visszaszerezve szabad akaratunkat
Szilágyi Csaba Péter informatikus, családapa
Hazánkban – nemcsak a közélet, de az emberi érintkezés minden szintjén – nagyon elhatalmasodott a bizalmatlanság, ugyanakkor a befolyásolhatóság. Azt hinnénk, ha bizalmatlanok vagyunk egymás iránt, akkor csak magunkra akarunk támaszkodni, de ma az emberek többsége gondolkodás nélkül hoz döntéseket, alkot véleményt. Követve a hangosabbat, vagy éppen a kisebb ellenállás felé haladva. Ezért tartom fontosnak, hogy a keresztény egyházak felhívása arra szólít fel: tudatosan befolyásoljuk hazánk életét, a jelöltek célkitűzéseit megismerve döntsünk. Ne megszokásból, hanem szabad akaratunkat „visszaszerezve”. Ami természetesen azt is jelenti, hogy azután vállaljuk a döntésünk következményét. Nyilvánvalóan nem fognak a gazdasági és társadalmi problémák egyik napról a másikra megszűnni és nincs olyan megoldás, ami minden egyes embernek tökéletes. Sajnos nagy hibánk, hogy a közjó érdekében nem tudunk egyéni áldozatokat hozni. Sőt, valójában már ez a kifejezés sem túl szerencsés, hiszen nem áldozatként kéne felfognunk a társadalom egészéért végrehajtott tetteinket, hanem jól felfogott érdekként. Az összefogás ma már nagyon elcsépelt kifejezés. Az egyházaknak nagy felelőssége van abban, hogy újra igazi jelentéssel bírjon ez a szó. E közös felhívást közzétéve példát is mutattak a történelmi keresztény felekezetek. Ez lehet az elő lépés.
Ne az ígéreteket, hanem a tetteket nézzük!
Bethlen Farkas, Verőce polgármestere
A keresztény egyházak közös közleményében örömmel olvastam: a főpásztorok leszögezik: minden magyar állampolgárnak kötelessége, hogy elmenjen szavazni. Külön boldoggá tett, hogy a nyilatkozatban arra buzdítják a választópolgárokat, hogy értékek mentén szavazzanak, annak érdekében, hogy a jogállamiság megvalósulhasson, a korrupció megszűnhessen, és növekedhessen a bizalom. Mindezek mellett a magam részéről arra is kérném a felelős magyar polgárokat, hogy a választásokig hátralévő időben ne csupán arra figyeljenek, hogy a jelöltek mit mondanak, mit ígérnek, hanem vizsgálják meg azt is, hogy ki mit tett az elmúlt tíz-tizenöt évben: hogyan élte meg a magyarságát, a kereszténységét. A tetteket ugyanis – akár pozitívak, akár negatívak – már nem lehet megváltoztatni.