A szentség Isten kegyelmének látható jele, de a sacramentum szót általában is valami belső történés, misztérium külső jeleként használták, mielőtt az a mai szentségeket jelölte volna. Évenként visszatér a negyven nap szentsége, vagyis a nagyböjti idő. Azonban ezt mi gyakoroljuk, mondja a könyörgés, vagyis nem személytelenül és sorsszerűen tér vissza a készületi idő, hanem úgy, hogy mi azt gyakoroljuk. Mi a célja ezen időszaknak? Általában bűnbánati időnek nevezzük, de tudjuk, hogy eredetileg a keresztelendők készületének utolsó, intenzív szakasza volt, majd ehhez társult a nyilvános bűnösök vezeklése a nagyböjti időben, illetve a hétköznapi bűnösök (mindnyájan, gyarló emberek) általános bűnbánati ideje. A könyörgés második része két célt határoz meg: Krisztus titkában előrehaladni és ennek következményeként méltó megtérésre jutni. Az „arcanum Christi” a katekumenek világát idézi, akik fokról fokra tudtak meg többet a kereszténység „titkairól”, avatták be őket, amelynek a csúcsa lesz majd a húsvét, a szentségekben való részesülés. Az Isten titkával találkozó ember megérintett lesz, le kell vennie saruját, mint Mózesnek a csipkebokornál: el kell hagynia bűneit, földies nehézkedéseit. Ez a megtérés, amit a Krisztust egyre jobban megismerőknek is meg kell tenniük. Krisztus titka ugyanis nem egyszerű ismeret, hanem a szívünket, az életünket érinti, ezért a titokra válaszoló ember kinyitja szívét, otthagyva mindenét követi az új, isteni életbe a Mestert.
