Julius Schnorr von Carolsfeld: A kánai menyegző (1819)
A jánosi elbeszélés sokszorosan utal a sínai kinyilatkoztatásra. Ennek ünnepét (a zsidó pünkösdöt) többnapos előkészület előzte meg, ahogyan a kánai csodát is négy nap elbeszélésével készíti elő az evangélista (Jn 1,19–51). A kánai csoda „harmadnapon” történik, mint a sínai kinyilatkoztatás (Kiv 19,16). A harmadik napot kiemelten hangsúlyozza a Targum (a héber szöveg arámi fordítása-parafrázisa) és a Mekhilta (a Kivonulás könyvének ősi rabbinikus magyarázata), valamint a zsidó ünnepi liturgia szövege is. A nép fennhangon kijelenti, hogy amit csak az Úr mond, azt ők mind megteszik (Kiv 19,8; 24,3.7). Ez a mondat cseng vissza Mária szavaiban: „Amit csak mond nektek, tegyétek meg!” (Jn 2,5) A Sínai-hegyen az Úr dicsősége jelent meg Izrael népének. Erre utal a kánai elbeszélés utolsó mondata: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,11)
Jézus a régi törvény és a régi szövetség helyett az üdvösség teljességét hozza. „A törvény Mózes által lett osztályrészünk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztusban valósult meg” (Jn 1,16–17). A hat kőedény (a kő különlegesen alkalmas volt a tisztulási mosakodásokhoz, mert a zsidó felfogás szerint az nem vette át magába a tisztátalanságot) jelzi a régi szövetség tökéletlen rítusait. A hatos szám önmagában is utal arra, hogy nem a teljesség (amit a hetes szám jelez) valósul meg benne. Jézus a régi szövetség vize helyett adja az evangélium, a kegyelem borát, teljességét.
A kánai csoda kulcsszereplője Jézus anyja, Mária. Jézus asszonynak szólítja őt. Ez nem jelez semmifajta tiszteletlenséget, épp ellenkezőleg. Az ókorban nagyon gyakran szólítanak így uralkodókat is (például Octavianus – a későbbi Augustus császár – Kleopátrát, vagy Odüsszeusz Pénelopét). A szokatlan megszólításnak azonban egy mélyebb oka is van. Ugyanígy fogja szólítani Jézus Máriát a kereszten, amikor majd elérkezik az „ő órája” (Jn 2,4; 12,27; 13,1). Ahogyan Isten az első asszonyt Ádám megnyitott oldalából alkotta, úgy az újjáteremtéskor az új asszonyt, az új emberiség legelső tagját az új Ádám, Krisztus megnyílt oldalából teremti (vö. Ter 3,15; Jel 12,1). A Krisztus oldalából fakadó vér és víz előre jelzi a szentségeket (vö. Ez 47,1–11; Zak 12,10–13,1), az egyház születését, amelynek Mária az első és legtökéletesebb tagja. Az igazi menyegző, amelyre a kánai csoda utal, Isten és ember násza. Az igazi vőlegény Krisztus, aki az embert Istenhez kapcsolja (Jn 3,29). Ennek az igazi menyegzőnek a bora Krisztus vére.
Mária feltételek nélküli hite teszi lehetővé a kánai csodát. És én? Ki tudom-e mondani életem nehéz helyzeteiben is: „Amit csak mond, azt mind megteszem”? Akárhová vezet, ha keresztutakra is, követem őt. Ha ezt meg tudjuk tenni, mi is újra és újra átélhetjük, hogy megszaporítja kifogyó örömünk borát, kinyilatkoztatja nekünk dicsőségét.
Árpád-házi Szent Margit nem maga választotta az élethivatását. A szülei ajánlották őt Istennek áldozatul Magyarországért. Ám Szent Margit teljesen eggyé lett, azonosult a küldetésével. A király lánya értünk elégő áldozat lett ott, a Nyulak szigetén. Tudom-e hasonló, nagy hittel elfogadni az életem útját, azt az ösvényt, amerre engem vezet? Visszhangozzanak a szívünkben Mária szavai: „Akármit mond, tegyétek meg!”
