A konferencia első részében Korzenszky Richárd bencés perjel az oktatásról, nevelésről szólt: a hiteles élet fontosságáról, s arról, hogy céljuk, jövőképük legyen a ma felnövő fiataloknak. A második részben a gyakorlati tennivalókról esett szó. A különféle országrészekből érkező lelkészek kifejtették, hogy az egyetemisták között a hagyományos katekézis nehezen működik, új utakat kell keresnünk. Az egyetemeken a lendületet azok a programok jelentik, amelyekben van kihívás. Szegedi lelkészek mondták el, hogy amikor a város hajléktalanjainak élelmet osztanak, mennyi fiatal megmozdul. Mások azt mesélték, hogy az egyetemük területén Szent Erzsébet-kenyeret osztottak. A helyi pék felajánlott igen sok cipót, és ezzel könnyen meg lehetett szólítani a hallgatókat és a tanárokat egyaránt.
Személyes tapasztalatom, hogy az erőfeszítést jelentő programoknak közösségteremtő hatása van. Tavaly megszerveztük Erdélyben, a Zetelaki-víztározó partján erdélyi árva gyerekek és nehéz sorsú fiatalok táborát. Ebben összesen ötszázan vettünk részt. Azok az egyetemisták, akik az időjárás zordságán felülemelkedve csak a gyerekekre próbáltak figyelni, igen pozitív, maradandó élményekkel tértek haza. Azóta is működik egy közösség a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán ezekből a hallgatókból. Idén kitágítjuk ezt a vállalkozást és Szövetség az életért címmel Kárpát-medencei magyar árváknak és nehéz sorsú gyerekeknek szervezünk egy nagy tábort Csobánkán, a Böjte Csaba atya által alapított Élet Házában. Erre a táborra is igen hamar összegyűlt nyolcvan-száz egyetemista segítő.
Konkrét terveink ebbe az irányba mutatnak: minél nagyobb számban szervezzünk olyan programokat, amelyek a legelhagyatottabb, legszegényebb sorsú emberekhez és fiatalokhoz szól. Ezek által próbáljuk felhívni az egyetemisták figyelmét arra, hogy létezik egy másik értékrend is, amelyben az ember a másik ember szolgálatán keresztül jut el az élet igazi értelméhez, és ezen keresztül magához az Istenhez. Jó volt hallani, hogy Szegeden, Nyíregyházán, Budapesten vannak olyan egyetemista közösségek, ahol a hallgatók heti rendszerességgel összejárnak és tanúságtevő módon élik meg a hitüket. Ezeknek a találkozásoknak is nagy erejük van: a fiatalok megerősítik egymást, és ezáltal hitelesebben tudják átadni a mindennapi tetteken keresztül az evangélium örömhírét. Közösen egy konkrét program mellett köteleződtünk el: szeptember végén, Mátraverebély-Szentkútra szervezünk egy közös egyetemista zarándoklatot és fesztivál jellegű együttlétet. Bízunk abban, hogy ezek a találkozók elősegítik a feltöltődést minden egyetemi lelkész és munkatársaik számára és a közös tervezések erőt adnak a mindennapi feladatokhoz!
A szerző egyetemi lelkész (PPKE)
