A körlevélben az egyház tanúságot tett a családok szeretetéről, hogy minden élethelyzetben segíti, fölkarolja, támogatja az egymást megbecsülő, a gyermekeket elfogadó legkisebb emberi közösségeket, munkatársuk lesz abban, hogy kialakuljon egy családbarát, nemzetmegtartó társadalom. Az elmúlt tíz esztendőben megerősödtek a családot szolgáló egyházi és világi mozgalmak, színvonalasabb, tartalmasabb lett a jegyesoktatás, a házasságra való felkészítés, a családi életre nevelés. A családvédelemmel, életvédelemmel kapcsolatos kezdeményezések is erősítették egymást. Tíz év alatt azonban hazánkra is jelentős hatást gyakorló változások mentek végbe a világban. Megváltozott az emberkép, a világkép, átalakultak a gazdasági-társadalmi viszonyok. Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, s mi is jobban érezzük a házasságra, a családra, a gyermekre és az életre ható, sok tekintetben ellentmondásos európai politika befolyását. „Új genetikai, bioetikai, jogi, erkölcsi kihívások jelentkeznek, fenyeget a szabadság félreértelmezése, a szabadosság eluralkodása” – figyelmeztette a hallgatóságot Bíró László, az MKPK családreferens püspöke. A családkongresszuson – neves előadók segítségével – ezekre a kihívásokra keresték a keresztény választ a plébániai közösségek családreferensei és meghívott vendégeik.
Egy olyan, érték nélküli világban élünk, amely tagadja Istent, tagad minden etikai elvet, a különböző politikai doktrínák támadják a család intézményét is – hangsúlyozta Farkas Péter. Az ember és a társadalom problémáira csak a keresztény tanítás adhat hiteles választ, amely a családot a szeretetből fakadó, kifogyhatatlan erőforrásnak tartja, amely a férj és feleség, a szülő és gyermekek kölcsönös szeretetén alapul. Az emberi közösségben a személy mint cél, s nem mint eszköz áll a figyelem középpontjában. Épp ezért – mint ahogy Török Iván megfogalmazta – „az egészséges családokban az egyes családtagoknak jobb esélye van az egészséges lelki fejlődésre. Az egészséges lelkű tagok alkothatják a boldog családokat, s a boldogabb társadalom boldogabb családokból szövődhet össze. A kulcs: az egészséges lelkületű családi közösség.” A szociológiai kutatások szerint a magyar társadalom család- és gyermekbarát, a férfiak és a nők is többgyermekes családban szeretnének élni. A vágyak és a valóság, az értékrend és a gyakorlat közötti ellentmondás következtében azonban az ország lakossága folyamatosan csökken, s ha a tendencia folytatódik, az ország népessége negyven év múlva már csak 8,2-8,5 millió lesz. A gyermekek világra jöttének akadályaként jelentkező gazdasági, szociális problémák megoldásában a civil szervezetek sokkal hatékonyabb munkát tudnak kifejteni, mint az állami intézmények. Sokat tehetnek a családbarát környezet és közbeszéd, a családokat támogató társadalom, az értékalapú életmód elfogadásának érdekében – emelte ki Vukovich Gabriella. Az állam családbarát jogalkotási felelősségét hangsúlyozta előadásában Lábady Tamás, aki szerint a gyermekek nevelésére vonatkozó alkotmányos szülői alapjog csak azáltal teljesedhet ki, „ha a szülők gyermekeik nevében is szavazhatnak arról, hogy számukra milyen országot, milyen nemzetet, milyen hazát és milyen jövőt szeretnének”. Botos Katalin egy olyan, keresztény szemlélettel létrehozott tb-reform mellett érvelt, „amelyben a gyermeket vállaló személyek erre fordított kiadásait a nyugdíjbiztosításnál elismerik”. Vojcek László a családokat sújtó azon ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, amelyeket az egészségügyben, az oktatásügyben, a szociálpolitikában és az adózási rendszerünkben tapasztalhatunk. Előtérbe helyezne olyan fogalmakat, mint az emberi élet értelme, a gyermek Isten ajándéka, a szeretet, a család, a hit és erkölcs stb. Bioetikai kérdésekre hívta fel a hallgatóság figyelmét Nyéky Kálmán. Az a tény, hogy Jézus Krisztus emberi testet öltött, minden emberi testet felemel. Éppen ezért nagyon fontos a test értékeire nevelés a családokban. „Magatartásunk élő képe” fogja megmutatni a következő nemzedéknek – amikor hallják szavainkat, látják gesztusainkat, ahogy felöltözünk –, hogy érdemes komolyan venni az Istentől kapott test értékét. Önteltségünkben azt hisszük, minden jogos és etikus, amit az orvostudomány meg tud tenni. Nem figyelünk a dolgok hatására, ahogyan manipuláljuk az életet vagy akár a halált. Lukács László többek között a házasság és a családfogalom negatív változásairól, az emberkép torzulásairól és a lelkipásztorok feladatairól beszélt a megváltozott körülmények között. A családpasztorációra, a családok megsegítésére, a családbarát társadalom építésére helyezte a hangsúlyt. A huszonöt éves magyar Házas Hétvége mozgalomról adott áttekintést Varga János, Szirmai Béla és Kati. A konferencia zárásaként Bíró László püspök arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy éljenek elkötelezetten, megalkuvás nélkül a keresztény családideál szerint. A szűkebb családban, a házas csoportban, az egyházközségben hirdessék az igazságot, hogy megszülethessék a jóság és a szépség családjainkban. Egymásért való létükkel, önátadó szeretetükkel jelenítsék meg a hozzánk közel hajló Istent. Segítsék újra felfedezni a bibliai emberképet, a szentségi házasságot és a családegyház értékeit. Ragadjanak meg minden alkalmat, hogy családbaráttá tegyék a társadalmat és annak intézményeit. Mindig a szeretettől vezérelve, higgadtan érvelve, sohasem támadva folytassanak párbeszédet a különböző fórumokon. A városokban és falvakban teremtsenek találkozási lehetőséget a párkapcsolatok számára. A párok felkészítése katekumenális jellegű legyen, amelynek lényege a tanítás, a tanúságtétel, a közösségépítés és a liturgiába való bevezetés. Figyeljenek oda az idősebb generációkra, hogy a három nemzedék az egyház szándéka szerint találjon egymásra. Szeressék, tiszteljék, működjenek együtt papjaikkal, a lelkiségi mozgalmakkal. Törődjenek a gyászolókkal, az özvegyekkel, bátran jelenjenek meg és képviseljék a család és az élet védelmét a közélet színterein. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy rászorul a másikra. Csak együtt tudunk a saját nemünkben emberek lenni, és családként is a másik családhoz kapcsolódva tudunk emberek maradni.
