Másfél évtizede azonban sajátos értelemben is használjuk a rév szót: ugyanis 1994-ben nyílt meg e néven a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezetének, a Katolikus Karitásznak a szenvedélybeteg-segítő szolgálata.
Budapesten, a XI. kerületi önkormányzattal együttműködve, a német karitász támogatásával és az ő tapasztalataik alapján jött létre az alacsonyküszöbű pszichoszociális ellátás egyik hazai úttörőjeként az első Rév, a Bartók Béla úton. Azóta már országos hálózatként – nyolc helyen (a fővároson kívül Debrecenben, Egerben, Győrött, Kecskeméten, Székesfehérváron, Szekszárdon és Szombathelyen) – dolgoznak az egyház diakóniai szolgálatát teljesítő főállású és önkéntes (egyaránt hivatásos) munkatársaik a szenvedélyek (alkohol, drog, gyógyszerfüggés, játékszenvedély, étkezési zavarok stb.) rabságából kiutat nem találó, elesett emberek és hozzátartozóik újrakezdéséért, teljesebb életéért. A Rév úgynevezett alacsonyküszöbű volta rendkívüli jelentőségű újdonság volt a talajvesztett emberek hazai támogatásának terén, hiszen az egyedüli segítséget jelentő egészségügyi ellátásban akkor sem volt lehetőség az anonim, beutaló vagy ajánlás nélküli, a TAJ-szám meglétéhez sem kötött („természetesen” ingyenes) kezelésre. A Révbe viszont kezdettől fogva „az utcáról” is be lehet jutni. Ehhez tartozik az is, hogy itt nem feltétel, hanem cél az absztinencia. A Katolikus Karitász (szervezetein keresztül és együttműködő civil szervezetek segítségével) a hálózatot alkotó intézmények fenntartója, azonban vallási elvárások sincsenek a Révben, ugyanakkor a munkatársak és a kliensek számára is van lehetőség, hogy a felépülés spirituális útjain is járjanak: szentmiséiken kívül lelkigyakorlatokat és bibliacsoportot is szerveznek számukra. Ha valamelyik kliensüknek felépülése során az istenélmény ajándéka is megadatik, javasolják neki, hogy lépjen kapcsolatba egy pappal, aki tovább vezeti őt lelki életében. A spirituális töltekezés különösen fontos tényező a Rév működésében, hiszen a segítőket nagyon komolyan igénybe veszi a gyakori szembesülés a tragikus emberi sorsokkal. A Rév újdonsága volt szintén az indulástól, hogy a beteg ember hozzátartozója saját jogon mehet hozzájuk segítséget kérni. Ezt is jelenti a szolgálat pszichoszociális jellege: senki sem tekinthető önmagában, s a felépüléshez az egész párkapcsolati, családi rendszert kell támogatni, megújítani, e nélkül csak rövid életű, átmeneti javulást lehet elérni. A hozzátartozó egyébként is – akár társa agressziója, akár megromlott szociális helyzetük miatt – már akkor szenved a szenvedélybetegség miatt, amikor az alkoholista vagy más drogtól függő rokon még nem néz szembe problémájával. Ezért indítottak külön hozzátartozói csoportot a szolgálat keretei közt. 1998-tól az első évek tapasztalatai alapján a Rév újrafogalmazta küldetését: a korábbi („ambulancia”) elnevezést ekkor váltotta fel a tágasabb jelentésű (és nem annyira egészségügyi képzettársításokat keltő), küldetésük szélesebb körét is jobban tükröző szenvedélybeteg-segítő szolgálat megjelölés. S ettől fogva önértelmezésüknek megfelelően három kulcsfogalom kezdőbetűire utal a Rév kifejezés: remény, élet, változás. E három szó egyszerűségében nagyon mélyen láttatja azt a diakóniai missziót, amelyet másfél évtizede napról napra újrakezdve, a romló gazdasági körülmények miatt egyre nehezebb feltételek között teljesítenek a bajba jutott emberek érdekében. Elérhetőség és segítségkérési lehetőség: Katolikus Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat, 1115 Budapest, Bartók Béla út 96. Telefon: 1/466-4455, e-mail: caritas. revbp@mail.datnet.hu
