Szent Kelemen pápának az I. század végén írt egyik leveléből tudjuk, a tizenkét apostol gondoskodott arról, hogy utódokat nevezzen ki. Így jutott el húsvét örömhíre a megszakítatlan apostoli utódlás által erre a helyre is, Gyulafehérvárra – mondta Franc Rodé bíboros ünnepi szentbeszédében. – A ti egyházmegyétek nagyon régi. Történelmének gyökerei visszanyúlnak 1009-be, amikor Szent István, Magyarország első királya összesen tíz egyházmegyét alapított. Ez a helyi egyház, hála a Szentlélek oltalmának, fennmaradt a váltakozó és súlyos történelmi megpróbáltatások és viszontagságok közepette is. II. János Pál pápa mondta tíz évvel ezelőtt, romániai látogatása alkalmával: „Az evangélium kezdettől fogva mélyen áthatotta az életet és szokásokat. Így lett a kultúra forrása, és szintézist teremtett a különböző kultúrák között. Ez történt a ti helyi egyházatokban, amely átélte az üldöztetés drámáját is” – folytatta Franc Rodé. – Erről tanúskodik Isten szolgája, Márton Áron püspök is, aki ennek az egyházmegyének volt rendíthetetlen főpásztora. A pápai küldött a gyulafehérvári székesegyházról, mint jelről és jelképről is beszélt: e székesegyház az egyházmegye „kőbe vésett arculata”, az egybegyűlt közösség szimbóluma és tükörképe, a keresztény nép történelmi emlékezete. Annak a jele, hogy a Feltámadott köztetek működött és továbbra is működik. Ennek a templomnak a védőszentje Szent Mihály főangyal, neve héberül annyit jelent: „Ki olyan, mint az Isten?” Ez mutatja a feladatát: emlékezteti az embereket arra, hogy az Örökkévaló fönsége feltétlen, és hogy feladatunk – elsődlegesen minden mással szemben – egyedül az ő tetszésére lenni, igazságosságban és igazságban munkálkodva.
Franc Rodé napjaink gondjairól szólva XVI. Benedek pápát idézte. „Életünk Krisztus követésében veszélyes vállalkozás, mert mindig fenyeget minket a bűn, a szabadságvesztés és az elbukás.” Korunk összetéveszti a szeretetet az élvezettel, megszentségteleníti ártatlanságát, kineveti érintetlenségét, kereskedelmi tárggyá teszi gyöngeségét. Az a mi hivatásunk, hogy hirdessük Isten, az üdvözítő szeretet elsőbbségét. A Szentatya szociális enciklikájának nyomán Franc Rodé elmondta: Gyulafehérvár is meg kell hogy élje – tudatában és gyakorlatban egyaránt –, hogy „az igazság lelőhelye” legyen. Hely, ahol egymásra talál a főpásztorok tanítóhivatala, a sensus fidei (Isten népének közmegegyezése a hitben), valamint a mindenkihez való odafordulás, hogy ezáltal hirdesse az igazságot, amit Isten Jézus Krisztusban tanít az emberről. Jakubinyi György érsek millenniumi zárógondolataiban a jövő kihívásairól beszélt: e kettős kihívás az egész társadalmat érinti, a létszámcsökkenés és a megélhetés biztosítása a szülőföldön. A legutóbbi két népszámlálás során, negyvenöt év után újra megkérdezték az emberektől, milyen vallásúak. Eszerint 1992-ben 491 ezer híve volt az egyházmegyének, 2002-ben csupán 441 ezer: tíz év alatt ötvenezerrel csökkent a hívek száma az egyházmegyében. Országos szinten is csökkent Románia lakossága. Az első oka a fogyásnak, hogy Románia első helyen áll Európában a magzatelhajtás terén. A számok ismeretében ki lehet számítani, hogy évente hány település lakossága nem születik meg Erdélyben… A másik szomorú ok a nyomor, és ebből kifolyólag az elvándorlás. Elkeseredettségükben vendégmunkásnak állnak az emberek külföldön. Ez anyagi téren segíthet a családokon, másrészt azonban a távolság miatt elidegenednek egymástól a családtagok, egyre több a válás. Emellett már országos szociális problémát okoz a nagyszülőre hagyott gyermekek nagy száma, akiket sokszor idővel árvaházba küldenek.
Az egyház kötelessége ezekre a kérdésekre odafigyelni – mutatott rá Jakubinyi György. – Tesszük is a főegyházmegyei karitászon keresztül, hiszen e szervezetnek ez a célja. De ezzel is így vagyunk – bár országos szinten a legjobban működő karitász a gyulafehérvári –, Kalkuttai Boldog Teréz anya szavaival élve: amit mi teszünk, csak egy csepp a tengerben. Látjuk a hűséget, a kitartást a mostoha körülmények között is, hogy megmaradt az egyház akkor is, amikor még püspök sem volt az országban, és ez buzdít minket, hogy a társadalom rákfenéi ellenére így lesz ez továbbra is – hangsúlyozta a gyulafehérvári érsek. – Ezzel a bizalommal indulunk a második évezrednek, és a feladatunk változatlan: továbbra is hirdetnünk kell az örök evangéliumot.
