Akkor hát honnan a tévedés? A megoldás egyszerű: a Huszka-féle másolatokat és rajzokat láttam, amelyeket a (részben) kibontott freskókról készített néhány évvel a lebontás előtt. Ezen a nyáron újra jártam a faluban, s ezért megálltam, hogy lefényképezzem a templomot és a körülötte fekvő temetőt. Ezek után vettem elő Orbán Balázs örökbecsű és nélkülözhetetlen művét, amelyből megtudható, hogy a falunak 1333-ban plébániatemploma volt: ekkor de Sancto Martine néven szerepel a pápai tizedjegyzékben. Erről a középkori templomról, amelyet többször átalakítottak, részletesen olvashatunk a Székelyföld-leírásban. Orbán Balázs szerint eredeti formájában „két kor stílusa ötvöződött egybe.
A román stílus korát a köríves déli kapu és szintén köríves nyugati főkapu és a szentélyben a 6 köríves mélyedéssel készült fali papiszék képviselte”. Ezek alapján a templom építésének idejét a román kor átmeneti korszakára, a XIV. századra teszi. A román kori templom a XV. század végén, a gótikus átépítés során kapott új formát: „Az eredeti sík mennyezetet hálóboltozat váltja fel, új, a hajóval megegyező szélességű szentély épül, két boltszakasszal és sokszögű záródással, díszes ülőfülkékkel. A hajó is gótikus formát kap, a hálóboltozat és a külső pillérek által. Csúcsívesek lesznek az ablakok. E kornál korábbiak a falfestmények, amelyeket 1884-ben Huszka tárt fel.” A felső képsorban Szent László legendája volt, alatta Szent Margit legendájának képsora tíz jelenetben. A templomot az 1789. évi vizitációs jegyzőkönyv szerint hat-, Orbán szerint hétbástyás várfal vette körül az 1613-1629-es években. Egyik – ez lehet a hetedik – az a toronybástya, mely a XVII. század előtti kőkerítés keretében is fennállott, mint kaputorony. A várkastélynak számos ostromot kellett kiállnia. „1664-ből például felirat emlékezik meg az Ali basa-féle pusztításról. 1691-ben is ostromolják, amiről egy zászlórúd felirata emlékezik meg, Bíró Gábor hősi halottal kapcsolatban: Itt nyugszik nemzetes Bíró Gábor uramnak virágzó életének 23 esztendős korában, tatárok fegyvertől sok sebei után vitézül elhervadott teste. 8 8-bris 1691.” 1789-ben a várfal már romos állapotban volt, három bástyája már egészen leomlott. Helyreállítására nem került sor, helyette a templomot lebontották, és helyére 1888- 1889-ben új templomot építettek. A régi bástyákból ma csak a toronnyá kiépített egyetlen bástya áll és tanúskodik. A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején áttért az unitárius vallásra. Így az unitáriusoké lett és maradt is a képen látható templom.
