A házaspárok útja az emberpár közös útja: a megismerkedésüktől a szeretet ösvényein át a hálaadásig, hogy minden megpróbáltatáson keresztül, mindennek ellenére velük van az Isten. A házaspárok útjának alapgondolata Tillmann Beller schönstatti atyától származik, aki a családok lelkipásztori támogatását, gondozását, az Isten és ember közötti szeretetszövetség személyessé tételét tartotta legfőbb feladatának. A magyar mozgalom családjai tovább érlelték az elképzelést, majd megélt tapasztalataikkal kiegészítve megvalósították a házasság fontos eseményeit, feladatait, nehézségeit, korszakait megjelenítő tizenöt állomást érintő, másfél kilométeres erdei sétautat.
„Ez az út mindazoknak szól, akik ráébredtek arra, hogy házasságuk, a családi, személyes életük, a világgal való kapcsolatuk nem működik csak úgy magától” – írja Gódány Rita és Róbert, a Magyar Schönstatt Családmozgalom vezető házaspárja, a zarándokúthoz készült kísérőfüzetben. A „közösségek közösségének megélését” elősegítő út – hiszen más lelkiségi mozgalmak is előszeretettel látogatnak el Óbudavárra – meséli a Gódány házaspár, a maga nemében első volt a világon. Azóta már Németországban is építettek néhány állomást, júliusban Szovátán tervezi Böjte Csaba a Kárpát-medencei magyar családok megerősödését szolgáló hasonló jellegű hely kialakítását. „A határok megnyitása után eljött az ideje, hogy a szívünket is megnyissuk a határon túli hívek felé. Itt az idő, hogy Kárpát-medencei magyar családokban, hitéletben, lelki életben gondolkodjunk!” – hívta fel a zarándoklat résztvevőinek figyelmét Csaba testvér.
A szentmise után – amelyet Böjte Csaba mutatott be a több száz résztvevő előtt – együtt indulunk el a napsütötte mezőn át az erdei ösvényen elhelyezett felújított állomások felé. A nagykanizsai Ferenczi házaspár mellett ballagok. „Nekünk nagyon fontos a házasságunk. Már jártunk Óbudaváron, s akkor elhatároztuk, hogy minden évben legalább egyszer visszajövünk, mert itt annyi kegyelmet ad az Úr, hogy segítségével továbbra is egymásra tudunk figyelni. A házassággal szövetséget köt az ember egy életformára, amelyben a „kanálzörgéseket” fel lehet és fel is kell oldani…” – mondja Ferenczi Lászlóné. „Ki kell kapcsolódni egy kis lelki karbantartásra… Ebben a bonyolult világban, a természetben próbálunk egyszerűséget keresni. Mi balatonfüredi kertészek vagyunk, s úgy gondolom, a növények virulásában is megtapasztalhatjuk Isten erejét, létét…” – veszi át a szót Csizmadia György és felesége, akik felváltva, mellükre kötözve viszik magukkal féléves kisfiukat, Mátyást is.
Találkoztam egy hatgyermekes házaspárral – meséli Sallainé Karikó Éva az út vége felé közeledve –, ők nem tudtak kiengesztelődni egymással, de becsülettel „húzták a szekeret”. Elgondolkodva, a táblák szövegét, az elmélkedéseket olvasva ballagtak az úton. Az egyik állomásnál, menet közben, a férj váratlanul átkarolta, ölbe vette feleségét, s mint egy kisgyereket elkezdte ringatni… Az asszony megértette, hogy az Úr ily módon, a férjén keresztül mutatta ki irántuk való szeretetét. Ahogy nézem az egymást átkaroló, a gyerekek s a házastárs kezét szorongató, csókolgató párokat, valósággá válnak számomra a Mária-ének sorai: „Mária jó Anyánk/ Kérünk, hogy nézz le ránk…” A magyar Schönstatt-családok eredeti szándéka megvalósult, mert a Szűzanyához vezető úton a párok kinyílnak egymás számára.
