Harbin környéke több ezer éve lakott vidék. A mostani modern várost 1898-ban a Kínai keleti vasútvonal orosz építői alapították. (A hosszú szakasz a Transzszibériai vasútvonal déli ágaként épült 1897 és 1903 között.) A városképet a mai napig meghatározza az orosz hatás. Az orosz forradalom után sok orosz emigráns telepedett le itt. A bevándorlók között nagy számban érkeztek zsidók is. A japánok 1932-ben elfoglalták a várost. Japán kapitulációját követően bevonult a szovjet Vörös Hadsereg, és bár szerződés szerint Harbin kínai fennhatóság alá került, a szovjet hadsereg a városban maradt. Az orosz–japán háborút követően az orosz befolyás csökkent.
A városban a hagyományos kínai Han-kultúra keveredik a mandzsu és az orosz kulturális hagyományokkal. Ezért Harbin Kína egyik legérdekesebb és legszebb városa. A Zhong Yang út (Fő út, Kitajszkaja utca) pedig a leghíresebb utcája.
A Szent Szófia-székesegyház (orosz ortodox templom) a város központjában helyezkedik el. Jelenleg Harbin sokszínű hagyományait bemutató múzeum működik benne. Érdekesség, hogy az ortodox templomok felépülését követően a kínaiak 1931-ben buddhista kolostort és templomot (Ji le-templom, a Boldogság temploma) emeltek. Nyilván a buddhista hívek óhajára, de azért is, hogy Harbin feng shui szerinti egysége ne sérüljön. Harbinban a XX. század közepén tizenöt orosz ortodox templom működött, de Mao Ce-tung idején ezeket bezárták, többet közülük leromboltak. Jelenleg tíz keleti keresztény templom áll, de liturgiát csak egyben tartanak.
A város fejlődését és jelentőségét a Kínai keleti vasútvonal is meghatározza. Harbinon keresztül közlekedik a világ leghosszabb utat (8961 kilométer) megtevő vonata a 020Ч számú Moszkva–Peking szerelvény. S valószínűleg ezekben a hetekben sok érdeklődőt visz, akik februárig gyönyörködhetnek Harbinban és a jégszobrokban..