A népi mozgalmak világtalálkozóján öt világrész társadalmi vezetői vettek részt, széles rétegek támogatását élvező különböző mozgalmak képviseletében. E mozgalmak Latin-Amerikában különösen jelentősek. A pápa már Buenos Aires érsekeként is mindig közel állt e közösségekhez, például a papírhulladék újrahasznosításával foglalkozó szegényekhez és a földművesekhez.
Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos a szolidaritás. Ennek az értéknek megtestesítői a népi mozgalmak, amelyeknek szembe kell nézniük a pénz birodalmának pusztító hatásaival. A szegénység botrányát nem lehet legyőzni a féken tartás stratégiájával, amely igyekszik megszelídíteni és ártalmatlanná tenni a szegényeket. Jézus álszenteknek nevezné azokat, akik passzivitásra akarják kényszeríteni a szegényeket, és ezzel lealacsonyítanák őket.
Bűnténynek nevezte, hogy milliók éheznek, miközben pénzügyi spekulációkkal befolyásolják az élelmiszerárakat. Úgy bánnak a kiszolgáltatott emberekkel, mint bármely más áruval. Arra buzdította a mozgalmak tagjait, hogy folytassák küzdelmüket a földművescsaládok megbecsülésének és méltóságának visszaszerzéséért. Azután azokról szólt, akik otthon nélkül, hajléktalanként élnek. Megtapasztalta ezt életében Jézus is, aki családjával együtt kénytelen volt Egyiptomba menekülni. Ma hatalmas városokban élünk, amelyek felnőttek és gyermekek ezreitől tagadják meg az otthont. A bevásárlóközpontok árnyékában emberek tömegei élnek a társadalom perifériájára szorulva. A pápa elismerően szólt azokról a városokról, amelyek az integrált településfejlesztés elveit követik.
Nem létezik az anyagi értelemben vett szegénységnek elviselhetetlenebb formája, mint amely megfosztja az embereket mindennapi kenyerük megkeresésének lehetőségétől, s ezáltal a munka méltóságától – hangsúlyozta a pápa. Külön kitért a fiatalokat sújtó munkanélküliség problémájára, amellyel kapcsolatban leszögezte: ez nem elkerülhetetlen szükségszerűség, pusztán egy társadalmi döntés eredménye. Egy olyan gazdasági rendszer következménye, amely a nyereséget az ember elé helyezi, s egy olyan kultúra terméke, amely az embert úgy selejtezi ki, mint bármely fogyasztási cikket. Evangelii gaudium kezdetű enciklikájára utalva ismét szót emelt a fiatalok és az idősek kiselejtezése ellen. A munkanélküli fiatalok aránya egyes országokban meghaladja az ötven százalékot, holott mindenkinek joga van emberhez méltó jövedelemre és a társadalmi biztonságra – mondta Ferenc pápa.
„Ma szeretnék csatlakozni hozzátok, és elkísérlek benneteket küzdelmeitekben” – fordult a „cartoneros”-oknak nevezett utcai árusokhoz, akik papír- és más hulladékok újrahasznosításából élnek, valamint a bányászok és a földművesek képviselőihez, akiktől megtagadják a munkához való jogot, és azt a lehetőséget, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek.
Ezt követően a környezetvédelem és a béke közötti szoros összefüggésről beszélt. Mindenkit érint ez a kérdés, megoldását nem hagyhatjuk kizárólag a politikusokra – fogalmazott. Az a gazdasági rendszer, amelynek középpontjában a pénz áll, kizsákmányolja a természetet, hogy ezáltal fenntartsa a fogyasztás féktelen ritmusát. Ezzel összefüggésben jelentkeznek a klímaváltozás és az erdőirtás pusztító hatásai. Ferenc pápa emlékeztetett arra is, hogy következő enciklikája a környezetvédelemről szól, és hangot kapnak benne a népi mozgalmak aggodalmai is.
Hogyan alakult ki ez a helyzet? – tette fel a kérdést a szentatya. A fennálló gazdasági rendszer kiűzte az embert a középpontból, s a pénz bálványát és a közönyt állította a helyébe. A világ elfeledkezett Istenről, aki mindannyiunk Atyja, ezáltal elárvult a világ. Elengedhetetlen különböző alternatív társadalmi rendszerek kidolgozása. Bátran és kitartóan, de fanatizmustól mentesen kell munkálkodni ezeken. Szenvedélyesen, de erőszak nélkül.
Részletekben ugyan, de a harmadik világháborút éljük – fogalmazott a pápa. Elítélte azokat a gazdasági rendszereket, amelyek azért szítanak háborút, hogy ezáltal biztosítsák a saját túlélésüket. „Mennyi szenvedés, mennyi pusztítás, mennyi fájdalom!” – fakadt ki Ferenc pápa a világ mai helyzetéről szólva. A Föld valamennyi szegletéből minden nép és minden szív azt kiáltja: „Soha többé háborút!” Nekünk, keresztényeknek szép programunk van, a Máté-evangéliumban megfogalmazott nyolc boldogság programja.
Ferenc pápa hangsúlyozta a találkozás kultúrájának és mindenfajta kirekesztés leküzdésének fontosságát. Több és hatékonyabb együttműködésre van szükség a különféle mozgalmak között, anélkül azonban, hogy „merev struktúrákat” hoznánk létre.
Új életet kell adni a demokráciáinknak – mondta. Nem tervezhetünk a társadalom számára olyan jövőt, amelyben az emberek többsége nem főszereplőként vesz részt. Túl kell lépni a szegények felett gyámkodó paternalista állam működtette segélyezési rendszeren, és meg kell teremteni a társadalmi szerepvállalás új formáit.
Ferenc pápa ezzel a felhívással fejezte be beszédét:
„Egyetlen család se legyen hajléktalan, egyetlen földműves se maradjon termőföld nélkül, és egyetlen munkás se éljen jogaitól megfosztva! Senkinek ne kelljen nélkülöznie az emberi méltóságot, amelynek forrása a munka!”
A Vatikáni Rádió alapján R. P.
