A harmadik imaóra elején álló három zsoltár (amit a szerzetesi gyakorlatban végig is imádkoznak), inkább ez utóbbira hívja fel a figyelmet. Az üdvtörténetben reggel kezdődtek Jézusnak a kereszten csúcsosodó szenvedései. Így szinte az ő ajkáról hangzanak a zsoltáros szavai: „Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre” (Zsolt 16,11); „Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek” (Zsolt 24,19); „Könyörülj rajtam, Isten” (Zsolt 50,3).
A nagyböjtben végzett harmadik imaórára előírt tropár viszont azonnal a másik szempontra, a Lélek-hívásra hangolja az imádkozók lelkületét: „Urunk, ki a te Szentlelkedet a harmadik órában apostolaidra leküldötted, tőlünk se vond meg őt, ó Jóságos, hanem újíts meg minket, kik hozzád esedezünk.” Ezt a szent liturgiában az epiklézisnél is imádkozzuk, s ezt egészíti ki az imaórában két Lélek-hívó elő vers: „az igaz lelket újítsd meg benső részeimben”; illetve: „Szentlelkedet ne vedd el tőlem”. Az esztendő folyamán pedig az ezt követő istenszülői énekben találunk utalást a pünkösdi eseményre: „Imádd a szent apostolokkal együtt érettünk az Uralkodót.” Kérjük tehát Mária imáját is, aki ott volt az „emeleti teremben”, amikor „mindnyájan együtt voltak” (ApCsel 2,1).
Az év folyamán más alkalommal is a Lélekvárás jegyében imádkozhatjuk az imaórát, nemcsak a nagyböjtben, hanem olykor más alkalommal is, hiszen a pünkösd fő énekével így fordulunk Krisztus Urunk felé: „A halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket.” Majd pedig kérjük: „Légy mindenkor velünk, mint apostolaiddal, és egyesítsd mind, akik téged szeretnek, ó Irgalmas, hogy egyesülten dicsőíthessük a te legszentebb Lelkedet.”
Harmadik imaóránk záró imádsága kifejezetten említi a Szentlelket, amikor a húsvéti misztériumnak a személyes életünkben való megvalósulását, az üdvösségünket kérjük. Ez így szól: „Mindeneket fönntartó uralkodó Atyaisten, egyszülött Fiú, Úr Jézus Krisztus és Szentlélek, egy istenség, egy hatalom, irgalmazz nekünk, bűnösöknek, s neked tetszően üdvözíts minket.”
Imaóránkat végezve hívjuk bátran a segítő Szentlelket, „mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).
