Elmélete szerint Isten a teremtés két napja között – erre utal a cím is – nem figyelt a világra. A történelem folyamán is vannak ilyen időszakok, és ilyenkor az ember hatalmi törekvéseinek semmi, még a lelkiismeret sem áll az útjában. A könyv csúcspontja Arme és egy Karol Wojtyła nevű üldözött lengyel pap vitája.Valamikor régen azt tanultam, hogy egy történész minden kérdést feltehet kutakodásai során, egy kivételével. Soha nem kérdezheti meg, hogy mi lett volna, ha az általa vizsgált esemény egyáltalán nem vagy másként történik meg. Egyszerűen azért, mert tudományának tárgya az a befejezett múlt, amely nem változhat meg soha többé. Ám azért ez így nem teljesen igaz. A történelem szerelmesei is eljátszanak néha azzal a gondolattal, hogy vajon hogyan alakul a római birodalom sorsa, ha Kleopátrának nem olyan csinos az orra, és nem veszi le a lábáról Julius Caesart, annak halála után pedig Marcus Antoniust. Vagy hogy egy hozzánk közelebb eső példát említsek, vajon más lenne-e ma Európa, ha 1815. június 18-án Emmanuel de Grouchy, Bonaparte Napóleon hadvezére hallgat környezete tanácsára, és császára segítségére siet, ahelyett, hogy egy jelentéktelen ütközetbe bonyolódna az ellenséggel, messze Waterloo-tól.
Ami köti a történészeket, a művészeket cseppet sem befolyásolja. Az irodalom és a film berkein belül az alternatív történelem kedvelt műfaj. Különösképpen a Horváth László Imre által is témául választott második világháború. Bár szinte belegondolni is rossz, mi történt volna, ha Hitler diadalmaskodik, ennek ellenére sok embert izgat ez a kérdés. Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen című könyvében Charles Lindbergh lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, ezért az USA nem lép be a háborúba. A Harmadik Birodalom (Fatherland) című, 1994-es filmben – rendezője Christopher Menaul, írója Robert Harris – is a németek győznek, így a hatvanas évek Európája egészen másképpen néz ki, mint amit ismertünk. A Lett este és lett reggel abban tér el az eddigiektől, hogy kifejezetten a kereszténység sorsával foglalkozik. Ahogyan a nácik kíméletlen következetességgel terjesztik ki uralmukat a világra, Klaus Arme ugyanolyan vasakarattal igyekszik betörni Krisztus követőit. Átírja a Bibliát, a pápai székbe saját emberét ülteti, ennek ellenére a legváratlanabb helyen bukkan fel a megalázott és föld alá kényszerített valódi kereszténység. Arme kedvenc szórakozása az, hogy az ő képviselőikkel beszélgessen, mielőtt leszámolna velük. Horváth a „szolganemzetből” származó pap, Karol Wojtyła és Arme vitájában ütközteti ezt a két, gyökereiben eltérő világot. Az olvasó számára is hamar világossá válik, amire Arme is élete végén eljut: bármilyen hosszú ideig is tart a nácik uralma, a keresztény üzenetet nem fogja tudni eltaposni, olyannyira nem, hogy az előbb-utóbb szükségszerűen győzedelmeskedni fog. A náci ideológusoknak sikerült elbitorolniuk a hitet, még a reményt is lefoglalhatták, de a szeretettel már nem tudtak mit kezdeni.
