Jólesik mostanában végigsétálni a Belvároson, és látni a közvetítést néző, kisfiú módjára lelkendező férfiakat, azt, ahogy örülni tudnak egy-egy gólnak. És jólesik arra gondolni, hogy most alighanem az egész világon mindenütt így van ez. Hogy van valami, egy játék, ami összeköti és lázba hozza az embereket szerte a világon, egy közös játék, amit a földön mindenki játszik, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül, csak úgy, örömből. Nem kell hozzá semmi, csak egy labda, vagy például az ugandaiakat elnézve sokszor még az sem, csak egy adag jókedv meg játékszeretet. Úgy tűnik, különleges dologra képes a foci: megmutatja, hogy voltaképpen mind egyformák vagyunk, hogy van valami, amit mindannyian szeretünk.
