Áldott vagy te, Krisztus Istenünk – így kezdődik a himnuszunk. Amikor köszönetet mondunk Istennek, azt soha nem intézhetjük el egy egyszerű „köszönöm”-mel. S különösen nem pünkösdkor, amikor az üdvtörténet beteljesedését élhetjük át. Jézus Krisztus áldott szenvedése, megváltói halála és dicsőséges feltámadása révén végbevitte megváltásunk művét. Mindezek betetőzésére pedig pünkösdkor elküldte a Szentlelket, hogy megváltottságunk tüze soha ki ne aludjon bennünk. A legmagasabb imádságos formában fordulunk tehát Istenhez, az áldásmondással. A Lélek tüze pedig arra ösztönöz bennünket, hogy ezt ne csak most – az egyház elindulásának pünkösdi ünnepén –, hanem minden szertartásunk elején megtegyük. Ezért kezdjük istentiszteleteinket így: „Áldott a mi Istenünk.”
Énekünk folytatásában így fordulunk Krisztus felé: Ki a halászokat bölcsekké tetted. Igen, ő egyszerű, hétköznapi, munkás embereket választott nagy művének folytatásához, amikor például a halászháló mellől hívta el őket követésére (Mt 4,18–20). De aztán leküldvén nekik a Szentlelket – amint énekünk középpontjában szerepel – a három éven át tartó „kiképzésüket” azzal tetőzte, hogy a Szentlélek rájuk árasztása által „bölcsekké” tette őket. Szentlelke által ma is segíti az utódaikat, az egyház vezetőit, hogy bölcsek legyenek. Amit Jézus az apostolok meghívásánál ígért – „emberek halászaivá teszlek titeket” – (Mt 4,19), azt az ének szerint be is teljesítette: Őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet. Ma már (a tömegtájékoztatási eszközöknek köszönhetően is) nincs a világnak oly csücske, ahol ne ismernék Jézusnak legalább a nevét. De azért a mai utódoknak is van még feladatuk a lelkek halászása terén!
Emberszerető Urunk, dicsőség néked – ezzel zárul a tropárunk. A kezdő gondolat megismétlésével találkozunk itt. Az áldásmondás mellett dicsőítjük Urunkat, Istenünket: vagyis az imádság legmagasabb fokát adjuk meg neki. Nem is tehetünk másként, miután felismertük a teljes megváltói műből, hogy ő valóban „emberszerető” Istenünk.
Megújult lélekkel, a pünkösdi Lélek tüzének éltető lobogásával áldjuk és dicsőítsük a mi Urunkat – nemcsak az ünnepen, hanem egész keresztény életünkben!
