A helyzetet „súlyosbítja”, hogy a megvett termékre díszes csomagolás kerül. Már a gyártó csomagolja (fóliázza, bálázza, raklapra helyezi), majd a kereskedő a vásárláskor is becsomagolja (selyempapír, műanyag vagy papírzacskó), végül pedig mi magunk is csomagoljuk.
Ezzel a termék nem lesz több, a vásárolt keletkező hulladék mennyisége viszont igen. Az adatok szerint a csomagolási hulladék mennyisége évről évre nő. A vegyesen gyűjtött hulladék pedig utóválogatást követően megy a hulladéklerakóba, aztán szépnek semmiképp sem nevezhető hegyeket alkotva újabb feladatot ró ránk, nevezetesen a terület re kultiválá sát, tájba illesztését.
Ez két okból problémás: egyrészt terheli a természeti erőforrásainkat, mert feleslegesen újabb és újabb nyersanyagigényt, energiaszükségletet generál; másrészt a keletkező hulladék kezelése mindig drágább, mint a keletkezés megelőzése. A megelőzés olyan intézkedés, amely csökkenti a hulladék mennyiségét, többek között a termékek újrahasználata vagy élettartamuk meghosszabbítása révén, és minimalizálja a képződött hulladék környezetre és emberi egészségre káros hatásait.
Az előírások szerint 2020-ig tömegét tekintve legalább ötven százalékra kell növelni a háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag és üveghulladék, illetve egyéb hulladék esetében az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást.
A képződő hulladék mennyiségének csökkentését eredményező intézkedések és beruházások a környezeti haszon mellett sokszor jelentős gazdasági megtakarítást is eredményeznek. A KÖVET Egyesület „Ablakon bedobott pénz” programjának keretében gyűjti össze a környezeti és gazdasági szempontból legsikeresebb beruházásokat és anyagi ráfordítást nem igénylő intézkedéseket. Jó példa, hogy az egyik áruházlánc évi 1,8 milliárd forint megtakarítást ér el azzal, hogy a képződő zöldhulladékot szervezetten külön gyűjti, komposztálás céljából. Az intézkedésnek köszönhetően huszonöt százalékkal csökkent az áruházláncból a lerakóba kerülő hulladék mennyisége. Egy másik jó példa a papír kéztörlők textil kéztörlőkkel való kiváltása.
Mindennapjaink jó gyakorlataként említhetjük meg a Nyugat-Európában már megszokott és nálunk is egyre inkább terjedő tavaszi-őszi börzéket, ahol könyvek, ruhák cserélhetnek gazdát. A jó példák közé sorolhatók a használtcikk-javítási szolgáltatások is, amelyek némileg profitáltak a válságból, ugyanakkor térvesztésük sajnos továbbra is folyamatos.
A hétköznapokban tudatos vásárlással és használattal tehetünk igazán azért, hogy egy termék ne váljon szemétté, vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor szelektív gyűjtés keretében csökkentsük a hulladéklerakóba kerülő szemét mennyiségét. Ez nem tűnik lehetetlennek, s továbbmenve megpróbálkozhatunk azzal is, amit Szent Ferenc ajánlott: „Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod tenni, ami lehetetlen.”
