„Tudjuk, milyen sok baj és szenvedés sújtja az emberiséget és a világot, mégsem szeretnénk sem a félelem, sem a közömbösség csapdájába esni.
Az emberi reményt szüntelenül a kiábrándultság érzése fenyegeti. Az egyre bonyolultabbá váló gazdasági problémák, társadalmaink olykor súlyosan ránk nehezedő összetettsége, tehetetlenségünk a természeti katasztrófákkal szemben gyakran elfojtják bennünk a reménység csíráit.
Nem érkezett-e el az idő arra, hogy megteremtsük a szolidaritás új lehetőségeit, hogy még inkább keressük a bizalom forrásait?
A bizalom nem vak naivitást jelent, s nem csupán egy egyszerű szó, hanem választásból fakad, és belső harc eredménye.
Bizalom az emberek között
Annak ellenére, hogy a kommunikáció egyre könnyebbnek tűnik, emberi társadalmaink bezárkóznak, és egymástól elszigetelt csoportokra esnek szét.
A szolidaritás akkor tud kialakulni, ha elindulunk a másik ember felé, akár üres kézzel is, és meghallgatjuk; ha igyekszünk megérteni azt is, aki nem úgy gondolkodik, mint mi… Ekkor a megoldhatatlannak látszó helyzet is megváltozhat.
Kapcsolat Istennel
A hit manapság kockázatvállalást jelent, a bizalom kockázatát. A hit elsősorban nem igazodás az igazságokhoz, hanem kapcsolat Istennel. Minél nagyobb az Istenbe vetett bizalmunk, annál jobban megnyílik a szívünk mindenre, ami emberi, bárhol a világon, bármely kultúrában. Így válunk képessé arra, hogy befogadjuk a tudomány és a technika adta lehetőségeket, melyek enyhíteni tudják a szenvedést, és elősegítik a társadalmak fejlődését.
A közösségi Krisztus Mindannyian zarándokok vagyunk, az igazság keresői. A Krisztusban való hit nem az igazság birtoklását jelenti, hanem azt, hogy beengedjük Krisztust az életünkbe, mert ő az igazság.
A nagy és váratlan újdonság az volt és marad is, hogy Jézus Isten világosságát egy egészen egyszerű életen keresztül adja át. Isten vállalja a földi élet egyszerűségét, és azon keresztül szól hozzánk. Így újítja meg az emberiségbe vetett bizalmát, és segít, hogy mi is hinni tudjunk az emberekben. Ezért nem veszíthetjük el sem a világba, sem az emberekbe vetett reményünket.
Legyünk a föld sója
A keresztények látható közössége nem önmagáért való cél, hanem jel az emberiség számára: „Ti vagytok a föld sója”
Ám ha a só ízét veszti… El kell ismernünk, hogy mi, keresztények gyakran beárnyékoljuk Krisztus üzenetét. Fölmerül a kérdés: hogyan sugározhatnánk békét, ha mi magunk megosztottságban élünk? A történelemnek olyan pillanatait éljük, amikor újra meg kell töltenünk élettel a szeretet és a béke üzenetét. Megteszünk-e mindent azért, hogy megtisztítsuk ezt az üzenetet minden félreértéstől, és az eredeti egyszerűségében ragyoghasson?”