Az 1105-ben megkötött házasság előtt a magyar hercegnőnek át kellett térnie az ortodox hitre. Új hazájában az Eiréné – békesség – nevet kapta, Szent Eiréné IV. századi vértanú tiszteletére. Férje 1118-tól 1143-ig volt Bizánc császára. Házasságukból nyolc gyermek született, négy fiú és négy leány. A hetedik 1143 és 1180 között I. Manuél néven bizánci császár volt, vagyis a birodalom élén ekkor Szent László unokája állt.
Személyiségéről keveset tudunk. Annyi azért a korabeli forrásokból megismerhető, hogy Piroska csendes és szerény volt. Kiemelik, hogy jártas volt az államügyekben, külsejéről pedig úgy írnak, mint „császári módon felnevelkedett ékességről”. Eiréné adakozó jellemét mi sem bizonyítja jobban, mint a konstantinápolyi Pantokrátor-monostor alapítása, mely három, szorosan egymás mellé épített templomból, kórházból – mely mintája volt a későbbi ispotályoknak – és egy több száz szerzetes befogadására alkalmas épületből állt. A hajdani ispotályról több leírás is fennmaradt. Moravcsik Gyula bizantinológus így jellemezte: „Az emberbaráti intézmények berendezése a fejlettség olyan magas fokát mutatja, s oly meglepően emlékeztet a modern kórházakra, hogy alig tudjuk elhinni, hogy mindez a XII. századi Bizáncból való.” Az épületegyüttesben ma a Zeyrek muszlim mecset működik.
Piroskának az ortodox ikonográfia szabályai szerint készült számos képmása létezik. Legismertebb közülük a Hagia Szophia mozaikja, ahol az Istenszülő mellett látható. A feliraton ez áll: „Eiréné, a legkegyesebb császárnő”. Képe a velencei Szent Márk-székesegyház aranyfalán is megtalálható.
Eiréné élete végén letette a császári bíbort, és Xené (Idegen) néven szerzetesnőként halt meg. Halálának nyolcszáznyolcvanadik évfordulóján a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa a 2014-es évet Szent Piroskának szenteli. A tervek szerint kiállításon és konferencián idézik majd fel az ortodox és a katolikus egyház közös szentjét.
