– Hogyan kell elképzelni egy ilyen módszerrel megtartott órát?
– Ha például a szegénységről beszélünk, irányított kérdésekkel rávezethetjük a diákokat arra, hogy milyen sokféle szegénység létezik. A következő lépés lehet, hogy mindenki elmondja, hogyan találkozott a környezetében a szegénységgel. A bevezető órák után tanórán kívüli tevékenység keretében kell folyatatni a már megkezdett munkát. A példánál maradva: legutóbb a végzős évfolyam azt tanulmányozta, hogy miért hagyják el a gyerekek az iskolát egy adott területen, és ebben mi a szerepe a szegénységnek. A módszer alkalmazása során fontos az is, hogy a munka végére elkészüljön valami produktum, például egy interjú, egy szemléletes tabló vagy egy olyan akcióterv, amely leírja, hogy a diákok miként tudnának segíteni a vizsgált helyzeten.
– Szívesebben vesznek részt a tanulók egy ilyen közös munkában, mint egy hagyományos tanórán?
– Szerintem igen. Az is igaz, hogy a diákok túlságosan hozzászoktak ahhoz a frontális oktatáshoz, amelyben nekik csupán befogadó szerepük van. Ezért lehet, hogy az elején megrettennek attól, hogy aktívan kell bekapcsolódniuk a munkába. De érdemes bízni bennük, mert nagyon sok új és jó ötletük van. Nem beszélve arról, hogy a feladatok sokrétűsége miatt sokkal nagyobb az esély arra, hogy mindenkinek sikerélményben legyen része a közös munka során.
– Nagyobb feladatot jelent egy pedagógus számára, ha projektmódszert szeretne alkalmazni?
– Egyrészt igen, hiszen itt előre ki kell dolgozni a folyamat egyes elemeit. Másrészt viszont a közös munka le is vesz bizonyos terheket a pedagógus válláról. A hagyományos oktatási formák egy idő után a tanár számára is unalmassá válhatnak. Az aktív tanulás során ő is több örömet találhat a munkájában, számára is sokkal izgalmasabbá válik a tanítás. Új dolgokkal találkozhat, ez pedig energiákat szabadíthat fel benne.
– A hittan oktatásában hogyan használható ez a módszer? Tudna példát mondani erre?
– Ha Mózes életéről tanulunk, akkor meg lehet vizsgálni, hogyan változtak a személyiségjegyei, a kapcsolata a népével és Istennel. Ezt követően a kis csoportban – e módszernél fontos, hogy kisebb létszámú csoportokban dolgozzanak a gyerekek – meg lehet beszélni például azt, hogy miként változott a diák saját élete. De az is lehetséges, hogy a tanuló egy-egy plakátot készít Mózes, illetve a saját életútjáról, majd a csoport tagjai megvizsgálják, milyen hasonlóságok és különbségek mutatkoznak a kettő között.
Bármilyen tudásra igaz, hogy ha a diák nem tudja a saját életére vonatkoztatni, akkor sokkal kisebb hatékonysággal fogja elraktározni a tudásanyagot. Több szakember szerint is serkenti a tanulás folyamatát, ha érzelmi motiváció is kötődik a tananyaghoz. A hithez, etikához kapcsolódó ismeretekre ez fokozottan igaz. Furcsa is lenne, ha pusztán elméleti tudásra tenne szert valaki ezzel kapcsolatban, de nem kötődne hozzá az élete. Ez a módszer segíti a diákot, hogy a felmerült kérdésekre személyes választ tudjon adni, és így elmélyüljenek az ismeretei.
Fotó: Kissimon István
