Ezzel a Weöres Sándor-idézettel indul a kiállítás, amely azt hivatott bemutatni, hogyan látja a cigányokat egy fotográfus, aki velük élt, közöttük nőtt fel. „Szép cigányaim a kiállítás címe, mert ezek az emberek is értékhordozók, s közösséget vállalok velük” – mondta lapunknak Schild Tamás. A művész ötvenévesen tért vissza szülőhelyére, a baranyai Sásdra, hogy gyerekkori barátait – no meg azok gyerekeit és unokáit – lefotózza.
Először azt az embert kereste meg, aki egykor meglopta. Majd a környező falvakba ment, és előfordult, hogy a cigányok a szomszédok képei láttán szóltak neki, hogy őket is fényképezze már le, így született meg a most látható harminchat fotó.
„Leült egy emberrel szemközt, és együtt megkeresték a legfontosabb szavakat: kijátszottság, bűn, türelem, egymásrautaltság, sértetlenség, megsebzettség, a ti szokásaitok, a mi szokásaink; aztán ezeket olyan mondatokká fűzték, melyek képesek eloszlatni tévhiteinket, megváltoztatni igazságainkat, féligazságainkat. Aztán még többet tett: a mondatokat képekké formálta, és megmutatta a világnak” – írta a fotókról Katkó Tamás kurátor. Schild Tamás Szép cigányaim sorozatát először 2011-ben mutatták be Budapesten, majd Brüsszelben, Luxemburgban, Varsóban és Pozsonyban is kiállították.
A Balassi Intézetben október 10-ig tekinthető meg.
