Nagy Károly császár aacheni udvarában, 810 körül készült az a négy evangéliumot és gyönyörű miniatűröket tartalmazó, 474 oldalból álló, színes oldalkeretekkel ellátott liturgikus olvasókönyv, amelyet a császár halála (814) után a hesseni Lorsch kolostorának adományoztak. A borjúbőr pergamenre arany tintával írott kódex neve a tinta színe után Codex aureus (arany kódex), míg első őrzési helye után, német nyelvterületen Lorscher Evangeliar. Mindkét fedele elefántcsontból készült, ötrészes dombormű rézkeretben.
A négy evangéliumot tartalmazza, mert a IX. században még nem bontották fel a lekcionáriumokat napi szentmiséhez rendelt szentleckékre és evangéliumokra. Ezért a kötet végén jelzik a vasárnapi és az ünnepnapi „perikópáriumot”, vagyis az előírt evangéliumi szakaszokat a korabeli szentírási beosztás szerint.
A XVI. században, a háborúk idején ismeretlen körülmények között, négy részre osztva három városba és négy múzeumba került a kolostorból. A gyulafehérvári Batthyány-könyvtárat a változások után azonnal visszaigényelték. Papíron 1998-ban visszaadták, de a döntést megtámadták. A per azzal zárult, hogy fogadják el: a román állam és az érsekség társtulajdonos. Mivel mindkét fél elutasította ezt a megoldást, Strasbourgba került át az ügy. A per azóta is folyik. (MK)
