– Mit tapasztalt magyarországi látogatásakor: miben tér el a magyarok hite a brazilokétól?
– A hit ugyanaz, s az egyház is ugyanaz, ám két kultúráról van szó, amelyek nyilvánvalóan különböznek egymástól. Magyarország története mélyebben gyökerezik, s az ottani kereszténység is több ezer éves már, ám az utóbbi évtizedek számos nehézsége, a politikai helyzet alakulása akadályozta a vallás gyakorlását. Nekünk, braziloknak ellenben friss a történetünk, és a népünk nagyon vallásos. A kultúránk sajátossága, hogy erőteljesen fejezzük ki az érzelmeinket, és ez megmutatkozik a vallásgyakorlásban is. Úgy látom, hogy a brazilok hite igen erős és eleven.
– Az idei ifjúsági világtalálkozó mottója: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!” Mit gondol, mi az, amit ebből az üzenetből nekünk, magyaroknak haza kellene vinnünk?
– Ez az üzenet minden fiatalnak szól, aki eljött ide, így tehát a magyaroknak is. Láthatják ezt a világ számos országából érkezett rengeteg embert, amint boldogan megélik a hitüket, s az egyházban élik az életüket. Megtapasztalhatják ennek az örömét, és átélhetik az itteniek lelkesedését. Vigyék magukkal mindannyian a pápa szavait, amelyek arra bátorítják a fiatalokat, hogy higgyenek, és legyenek misszionáriusok.
– Egyszer azt mondta: a papok nem show-manek, és a mise nem show. Itt Rióban azonban az egyház sokak számára talán kissé szokatlan arcát mutatja. A táncoló, tapsoló tömeget látva bizonyára vannak, akik azt gondolhatják: de igen, az!
– A liturgia és a show-műsor között nyilvánvaló a különbség. Tisztán kell látnunk, hogy amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, akkor nem valamiféle show nézőközönsége vagyunk. A cél az, hogy bevonjuk az embereket a hit misztériumába. Magától értetődő azonban, hogy a liturgiában is mindig jelen vannak bizonyos – az adott népre jellemző – kulturális elemek. A lényeg csupán az, hogyan vezeti a pap a szertartást, miként tud megfelelni a célnak.
– Ön szerint mit jelent az egyház, a világ számára az, hogy dél-amerikai pápánk van?
– Egy Latin-Amerikából származó pápa is az egész egyetemes egyház feje, nem csupán Dél-Amerikáé. Ám ebből a kultúrából érkezve magával hoz egy olyan személyes tapasztalatot, amelyet itt élt meg, a világnak ezen a táján, s ezt osztja meg azután az egész egyházzal, méghozzá különleges módon. Azt hiszem ugyanis, hogy Ferenc pápán keresztül Latin-Amerika sokat adhat vissza Európának mindabból, amit az elmúlt évszázadok során éppen tőle kapott.
– A szentatya egyik alapgondolata a szegények szolgálata. Brazíliában járva ellátogattunk egy-egy favelába, ahol nagy nyomorral – ugyanakkor erős hittel – találkoztunk. Mit tud tenni az egyház az itt élő emberekért?
– A pápa feladata mindenekelőtt az, hogy a hit útján vezesse és egységében megtartsa az egyházat. Ám szavaival útmutatást ad arra vonatkozóan is, hogyan alakítsuk a hitünket tettekké, életté. Ha a szentatya a szegényekről, az elfeledettekről beszél, akkor az igazságosságban, a szeretetben „gyümölcsözteti” a hitet. Nagyon kell figyelnünk a tanítására, amelyen keresztül megmutatja, hogyan lehet hiteles a hitünk, az életünk, illetve miként lehetünk hűségesek az egyházhoz, Jézus Krisztushoz és az evangéliumhoz.
