A filosofia.com spanyol vallási honlap pályázatot hirdetett meg a világ fiatalságának. Tizenhat-tizennyolc éves diákoknak legfeljebb öt oldal terjedelmű írásban, észérvekkel kell bebizonyítaniuk Isten létezését.
A fenti hír bejárta az európai katolikus elektronikus és írott sajtót. Szerkesztőségünkbe is eljutott. És parázs vitát szült. Kényes a kérdés. Hiszen „hivatalból” üdvözölni illene az ilyen jellegű kezdeményezéseket. De sokunkban megfogalmazódhat a kérdés: egészen biztos, hogy Európa tinédzsereit efféle dolgozatírásra kell késztetni? Nem magas kicsit ez a labda? És biztos, hogy efféle labdákra van szükségünk azon a kontinensen, ahol, lássuk be, a kereszténységet sok helyütt az alapoktól kellene újrakezdeni? Nagyra tartom a filozófiát és benne a skolasztikát. Ismerem Aquinói Szent Tamás és Canterbury Szent Anzelm istenérveit. Elgondolkodtat Descartes rejtőzködő Istenről alkotott fogalma. Mélységesen szépnek találom Kant gondolatmenetét a Gyakorlati ész kritikájában, amely nemcsak erkölcsfilozófia, hanem lassan nyíló kapu is a transzcendens felé. Tudom, hogy gondolkodásmódunk a leleményes Odüsszeusz és a nem kevésbé leleményes hellászi kultúra hajójában szeli a vizet évezredek óta. Alappilléreink: a tételezzük föl és bizonyítsuk be, a járjuk körül és vessük össze, az elemezzük és számítsuk ki. Európa ettől Európa. Minden kincsünk ilyen. Így működünk. Mondhatni így vagyunk összerakva. És így is van jól. De látnunk kell azt is: észjárásunk nem mindig motorja haladásunknak. Sőt, azt is megkockáztatom, egyik fő bajunk éppen ez: állandóan haladni akarunk. Tételezni, bizonyítani, kipipálni és továbbmenni. Lassan két évezrede birkózunk azzal, hogy elfogadjuk: a keresztény hit kevesebb is, több is annál, hogy tudom és bizonyítom. Természetesen szép számmal akadtak művészeink, gondolkodóink Európában is, akik küzdelem árán, de eljutottak oda, hogy Isten létezésében hihetünk ugyan, de az igazi hit kétely-botlásokkal és újraindulásokkal megtűzdelt zarándokút.
Európa szinte roskadozik kétezer éves kulturális kincsei alatt. De lakóinak többsége jó ideje nem tud ezekkel mit kezdeni. Olykor előhúz valamit e gyönyörű és roppant dobozból, de csak gyönyörködik benne, mint a turista a gótikus kőcsipkék előtt. Nem érti már mi mivel függ össze. Hogy egy Bach-mise nemcsak zenemű, a Kyrie benne nemcsak egy szép tétel. 2010-ben észérvekkel nekilátni annak, hogy Isten létét bebizonyítsuk, nem biztos, hogy segít rajtunk. Pedig segítségre szorulunk. A jóeszű Európának inkább fel kellene fedeznie, hogy jó szíve is van. És ebben az évezredben az esze mellett azt is „használnia” kell. Sokkal többet, mint eddig valaha. Kiváltképp ha a Legfontosabbról van szó.
