Magyarországon a cukrászmesterek elődjeinek az elsősorban Erdélyben és Felvidéken tevékenykedő mézeskalácsosokat tekinthetjük. A tatárjárás utáni betelepítések következményeképp megjelentek új, németalföldi édesipari ágazatok és a cukor. A drazsét a gyógyszerkészítők, a tömény cukrokat pedig a patikusok találták fel. Mátyás korában Beatrix királyné jóvoltából érkeztek hozzánk Itáliából az új nyalánkságok.
A XIX. század elején alakult ki hazánkban a cukrász kézműipar, az iparág fejlődését meggyorsítva ekkoriban sok svájci cukrász vándorolt be az országba, akik magukkal hozták a hazánkban addig még nem ismert recepteket. Gerbaud Emilnek köszönhetjük például a csokoládés desszertet és bonbont.
Az első cukrászda a Kugler volt (mai Gerbeaud), ezt követően gyors fejlődésnek indultak a cukrászdák. Az egyik legelegánsabb hely Pesten ma is a Vörösmarty téren álló Gerbeaud. Az impozáns épületet az 1830-as években Hild József tervezte. A cukrászdát 1858-ban alapította a világjárt Kugler Henrik. A hely hamar népszerű lett, a főváros előkelőségei innen rendeltek. Kugler honosította meg a papírtálcás csomagolási módot, és az utcai fagylaltárusítás is az ő nevéhez fűződik. Örökös híján társára, Gerbaud Emilre hagyta az üzletet. Az elmúlt majd másfél évszázad alatt a Gerbeaud cukrászda falai között számos híres ember fordult meg. A vendégkönyvben szerepel Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Beatrix holland és Erzsébet angol királynő, Diana hercegnő, Václav Havel, de felkereste a világhírű cukrászdát számos pop- és filmsztár, köztük Madonna és Brad Pitt is.
A Gerbeaud mellett Budapesten több régi cukrászda ma is hajdani fényében ragyog. Az állatkert melletti Gundel, a budai Vár egyik szép épületében található Ruszwurm vagy a Magyar Örökség-díjas Auguszt már több mint száz éve bizonyít. Nemzedékről nemzedékre öröklődik a cukrászmesterek tudása, és nemzedékről nemzedékre indulnak el családok a vasárnapi napsütésben, hogy süteménnyel vagy fagylalttal édesítsék az életet.
