A keresztény liturgiáról éppen ezért beszélünk úgy, mint történésről: az ünneplés jelen idejében a Szentlélek által részesei leszünk a megtestesülés és a húsvét titkának: jelenvalóvá, éltetővé, kézzel foghatóvá, testünkké válik ez a titok.
A megtestesülés titkában az anyagi és az emberi világ ismét képessé válik arra, hogy Istent hordozza, hogy az ő jóságát tükrözze, hogy jelenlétének hajléka legyen. Ez teszi lehetővé, hogy a liturgia egyáltalán megtörténhessen – a dolgoknak és az embereknek ez a teremtettségből származó és a megváltásban véglegesen megújuló szentsége arra vár, hogy a liturgiában megelevenedjen, ég és föld között közvetítő csatornává váljon. Ezzel életünkhöz is utat mutat.
Húsvét misztériuma, a kereszten meghalt és feltámadott Jézus elevenítő, megbocsátó, mindent betöltő jelenléte történik meg a liturgián. Ahogyan a húsvéti evangéliumokban Jézus belép az apostolok magukra zárt szobájába, az emmauszi tanítványok vagy az asszonyok gyásztól elzárt szívébe, úgy lép be a liturgiában életünkbe Krisztus. Bocsánatot, vigasztalást, fényt hozva.
