A húsvéti misztérium teljességét átélve mi még azt is hozzáfűzhetjük, hogy Jézus őérette – és miérettünk – vállalta a szenvedést és a halált is, hogy feltámadásával új, megdicsőült életet biztosítson számunkra. Mindenesetre a csoda megtörtént, és Jézus azzal bocsátotta el az immár egészséges embert: „Meggyógyultál… többé ne vétkezzél.” Énekünk pedig kiegészíti ezt szívünkhöz szólóan: „Menj a helyes úton.”
Meggyógyult az ember, aki oly régen feküdt már bénán, hogy az „ágya is koporsó gyanánt szolgált” neki. Hogyan történt ez? Nem a saját erejéből tette, hiszen képtelen volt csak megmozdulni is. Nem is mások segítségével. Éppen amiatt panaszkodott Jézusnak, hogy senki nem segít rajta, nincs embere. Mégis meggyógyult egy szempillantás alatt: maga Jézus, a „gyógyulások forrása” gyógyította meg. Az a Jézus, akire a húsvét fényéből visszatekintve már tudjuk, hogy teljhatalommal rendelkezik a világ felett. Mert nemcsak különféle betegségeket tudott gyógyítani és természeti csodákat tenni, hanem a halált legyőzve fel is támadt! És feltámadásával új, örök életet ajándékozott nekünk. Az inaszakadt ekkor még „csak” a földi, e világi élete megújítását kapta Jézustól. De ez is micsoda gyógyulás volt számára! Harmincnyolc év után. És ráadásul megkapta lelke egészségét is, mert Jézus megbocsátotta bűneit.
„Többé ne vétkezzél” – hallotta az isteni parancsot az immár egészséges ember. Nem tudjuk, hogyan sikerült ezt megtartania. Hiszen gyarló és esendő az ember. Mint mi is. Az evangélium szava azonban örök érvényű, így ránk is vonatkozik. Ha gyarlók vagyunk is, ha bukdácsolunk is a végső célunk felé vezető úton, törekednünk kell a jézusi parancs megtartására. Annál is inkább, mert ez a gyógyító mondat szorosan kapcsolódik a bűnbocsánat szentségéhez. A szentgyónás végén Jézus nekünk is mondja a pap személyén keresztül, hogy „menj békével, és többé ne vétkezzél”. Mert Jézusunk gondot fordított a mi meggyógyításunkra is, amint feltámadása után az apostoloknak a Szentlélek erejéből hatalmat adott a bűnök megbocsátására (Jn 20,22–23).
Kérjük Jézustól a gyógyulást, lelkünk megtisztulását az ő „isteni pártfogása által”, és vegyük komolyan parancsának megtartását, hogy legalábbis – erős elhatározással és fogadással – igyekszünk többé nem vétkezni! A feltámadásból forrásozó húsvéti örömünk sokat segíthet ebben.
