Klebelsberg Kuno itt hozta létre 1920-ban a Magyar Történeti Intézetet, ahol történészek tanulhattak állami ösztöndíjjal. A négy évvel később megnyíló Collegium Hungaricumba pedig már valamennyi tudományterületről érkeztek ösztöndíjasok. A háború után sokáig szünetelt az intézet tevékenysége, 1961-ben a magyar állam el is adta az épületet. 1963-ban a Collegium Hungaricum egy nyolcemeletes panelházba költözött, melyet a kilencvenes évek végén sikerült átépíteni és felújítani. A rendszerváltás óta majd négyszáz ösztöndíjasa volt az intézménynek.
Tőkéczki László, az ELTE BTK tanszékvezetője röviden ismertette az intézet kiadványait. Arról is beszélt, hogy – bár napjainkban az angol nyelv használata kerül túlsúlyba Európában – a német a közös múlt miatt rendkívül fontos marad. A német nyelvű közös örökség kutatása és ismerete összekapcsolhatja Magyarországot és a környező államokat.
Horváth Attila, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense az intézet német nyelvű tanulmánykötet-sorozatának negyedik tagját mutatta be, amely Mindszenty József utolsó éveinek bécsi tevékenységével foglalkozik. A József Kardinal Mindszenty in Wien (1971–1975) című kiadvány első értekezése Szabó Csaba nevéhez fűződik. Ebben arról olvashatunk, milyen körülmények vezettek odáig, hogy az ország vallási vezetőjének el kellett hagynia szülőföldjét. Külön tanulmány foglalkozik Mindszenty Franz König bécsi érsekhez fűződő kapcsolatával. Az idős magyar egyházfő a száműzetésben sem maradt tétlen. Utazásairól Klimó Árpád ír a kötetben. Két értekezés is beszámol arról, hogy Mindszenty – attól függetlenül, hogy már külföldön élt – nem került ki a magyar titkosszolgálat látóköréből. Horváth Attila végül annak a reményének adott hangot, hogy e kötet értékes írásai a közeljövőben magyarul is olvashatók lesznek.