– El tudná képzelni, hogy magyar nyelvű legyen a szentmiséjük? Volna értelme, mikor az emberek megszokták már románul?
– Lenne értelme, de nekem minden reményem elment arról, hogy lesz itt, Csángóföldön magyar mise, hetente vagy havonta, legalább azaknak, akik még értik. A következő generáció, a harmincasak már nem értik a szövegit. A gyónásak, az imák, a katolikos találkozók a fiataloknak mind románul vannak. Magyarul a csíksomlyói búcsún van lehetőség imádkozni, misét hallgatni – egyszer az évben, de ez nem elég ahhaz, hogy értse a magyar a mise szövegit. Ide es kicsibben jönnek évről évre, mert azak, akik értették, meghaltak.
– Nem félő, hogy mindez előbb-utóbb a csángók beolvadásához vezet? Érdemes-e, lehet-e tenni ellene?
– Természetes, még a statisztika is a beolvadást mutatja. Szerintem csak fékelni tudjuk ezt a folyamatat, hogy ne olyan hamarasan történjék. Érdemesnek érdemes tenni ellene, csak az a valóság, hogy mostanig es voltak lépések ez irányba, de szélmalomval volt a harc.
– Nagyszüleitől, szüleitől mit hallott a csángók eredetéről? Mit jelent Önnek csángónak lenni?
– A szüleim, a falubeléjek soha nem mondták magukról, hogy csángók. Ők mindig azt mondták, magyarak. Még a romának es, a szomszéd falubeliek, munkot magyaraknak neveztek, s csufolkadtak velünk: „ungur-bungur”. Munk, a pusztinaiak a mádéfalvi veszedelem után menekültek vagyunk. Nekem és a családamnak csángónak lenni azt jelentette, hogy kell tudni románul es, mert az aktatás mind románul volt. Mikor első osztályba mentem, egy szót se tudtam románul. Nagyan nehéz volt, mert nem értettem, mit mond a tanár néni. Következett az első gyónás, ahol az imádságakat es mind románul kellett tudni. Én tudtam ezeket, de magyarul, mert otthon így tanyítattak. Megtanóltam románul es az imákat, de először csak habaráztam az egészet, nem értettem, mit mondak. A gyermekeim, mikor oviba kerültek, nem tudtak egy szót se románul. Kérte szegén gyerek a vizet, és sírt, hogy nem adnak neki. Mikor érte mentem, akkor mondták: „A gyerek sírt egész nap, és mindig azt mondta, víz, víz, víz, de nem tudtuk, mi az, és adtunk neki játékakat.” A magyarul tudásunkat csak otthan tudtuk használni egymás közt. Mivel meg van engedve a magyar anyanyelvi aktatás, a programjainkan keresztül van lehetőség kultúránk megmaradására.
Nyisztor Ilona kedvenc csángó népdala
Szép a mán a kóró, szép a szeder kóró,
Jaj, mikor harmatas a levele.
Szép a csángó legén, szép a magyar legén,
Jaj, mikor kacsingat a szemembe.
Ne kacsingass a szemembe,
Inkább ülj az ölembe.
Nekem el kell menni, téged itt kell hagyni,
Jaj, három évet le kell szerelni.
