A két esemény főpásztori jelmondatában fejeződik ki a legbeszédesebben: Pannonia Sacra – Szent Magyarország. 1994. március 19-én, Szent József ünnepén a Központi Szeminárium dísztermében ünnepélyes keretek között zajlott az eljárás nyitó ülése. A kétéves vizsgálati szakaszt mint főpásztor Paskai László bíboros vezette, mint ügyész Erdő Péter – akkor még kánonjogász- professzor – felügyelte. A posztulátori feladatokat Szőke János szalézi szerzetes látta el. Az esemény jelentőségéről és előzményeiről az akkori főpásztor a Magyar Rádió katolikus félórájának így nyilatkozott: „Az eljárás elkezdésének előfeltétele, hogy Isten Szolgája életszentségének a híre a hívek körében meglegyen. A keresztény közvélemény Mindszenty bíboros életében az erények hősies példáját látta. Sokak részéről megmutatkozott az a meggyőződés, hogy őt az egyház szentjei között tisztelhetjük. Imáikban bizalommal kérték közbenjárását, életének hősiességét példaképnek tekintették.”Fáradoztak azért, hogy előkészítsék a boldoggáavatási eljárást. Külön meg kell említenem Füzér Julián ferences szerzetes fáradozásait. A Mindszenty Alapítvány már egy évtizeddel korábban elkezdte az előkészítést, de az akkori körülmények miatt csendben. Magyarország szabadságának elnyerésével, a püspöki kar egyöntetű állásfoglalása után, a mai napon kezdődik meg a hivatalos eljárás a tisztségviselők kinevezésével és eskütételével.”
Csaknem száz tanúvallomás, szaktanulmányok sora és egy minden részletre kiterjedő bibliográfia alkotja az összegyűlt és rendszerezett dokumentáció gerincét. Két év kemény munkája mellett a korábbi évek lelkiismeretes tényfeltáró munkája sűrűsödik össze a több ezer oldalas szakanyagban. 1997 és 2008 között hiánypótlásokra és hitelesítésekre, valamint újabb levéltári kutatásokra került sor.
Időközben két csodásnak tűnő gyógyulás egyházmegyei kivizsgálása is megtörtént, az egyiké Franciaországban. Mindkét esetben rákos betegség orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulásáról van szó, Mindszenty bíboros közbenjárására. Ezeket az aktákat Rómában csak az életszentség elismerését követően vizsgálhatják.
2008-ban a Szenttéavatási Kongregáció Vincenzo Criscuolo kapucinus szerzetes személyében új felelőst, úgynevezett relátort nevezett ki a Mindszenty-ügy további lefolytatására. A szerzetest azóta a Vatikáni Államtitkárság a Szenttéavatási Kongregáció főrelátori tisztségére is kinevezte. Vincenzo atyának páratlan rálátása van az összes folyamatban lévő ügyre, ezek jellegére és fontosságára. Elsőrangú képviselője van tehát a hercegprímás kanonizációs eljárásának, és ez lehetővé teszi, hogy mielőbb elkészüljön a vizsgálati anyagokat összegző úgynevezett Positio, az a hatalmas könyv, amely a szentszéki történészek, teológusok és főpapok asztalára kerül (innen ered a latin elnevezése).
A kongregáció ügymenetét és leterheltségét ismerő szakemberek szerint egy átlagos római eljáráshoz az első Positio elkészültétől számítva tíz-tizenkét évre van szükség, azt az esetet kivéve, ha a helyi egyház lelkipásztori szükségleteire tekintettel egy püspöki karnak sikerül elérnie a római vizsgálatok soron kívüli lefolytatását, ám ehhez igen nyomós érvekre van szükség. Olyanokra, mint amelyek a II. világháború idején, a gyászos történelmi helyzetből adódóan lehetővétették Szent Margit félbehagyott eljárásának befejezését. Akkor XII. Piusz pápa rendkívüli döntéssel iktatta a szentek közé „Magyarország drága gyöngyét”, akinek az alakja ott díszeleg az 1944-ben püspökké szentelt Mindszenty József főpapi címerében. Mindszenty a világháború végén, a mostaninál is nagyobb válság idején teljesített főpásztori szolgálatot. Romokban álló, megszállás alatt lévő országot kellett újjáépíteni anyagilag és lelkileg. A lengyelek Kolbe atya iránti tiszteletéhez vagy az olaszok Pio atyához fűződő lelkesedéséhez hasonlítható, ahogy idehaza katolikus egyházunk töretlenül őrzi a mártírsorsú hercegprímás emlékét.
Bárhogyan alakul is tizenöt éve megkezdett szenttéavatási eljárásának időtartama, a legfontosabb, hogy a másfél millió imádkozó magyar ne veszítse el Istenbe vetett reményét és az imádságban való állhatatosságát. Mert egyházunknak és hazánknak a mostani nagy válság idején ezekre az eszközökre és a hiteles példaképekre még nagyobb szüksége van. Mindszenty bíboros vallotta, és főpásztori szolgálatával tanúsította, hogy jó ügyeinket az Úr nem hagyja el soha.
„Mennyei Atyánk! Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. És ha szent akaratoddal megegyezik, add meg hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által.
