Gyógyító kiengesztelődés

A Tü­kör csak­ugyan nem a nagy­kö­zön­ség szá­má­ra ké­szült, az idő­sí­kok vál­ta­ko­zá­sa lan­ka­dat­lan fi­gyel­met kí­ván. Ugyan­ak­kor az em­lé­ke­zet áram­ló lük­te­té­sé­be he­lyez­ked­ve, fi­gyel­ve a szim­bó­lu­mok­ra — köz­tük a tűz­re, a víz­re, a tej­re, az er­dő­re, a ház­ra, az ott­hon­ra, a fel­röp­pe­nő ma­dár­ra, az iro­dal­mi idé­ze­tek­re vagy a ze­né­re — a tör­té­net fel­fej­té­se és meg­ér­té­se egy­ál­ta­lán nem le­he­tet­len.
Fel­ütés­ként egy da­do­gó ka­maszt lá­tunk, aki­nek meg­gyó­gyít­ják a be­széd­hi­bá­ját. A fő­hős, aki­nek csak a hang­ját is­mer­het­jük meg, ha­lá­la előtt szin­tén gyógy­írt ke­res da­do­gás­ba vagy in­kább már el­né­mu­lás­ba ful­ladt kap­cso­la­ta­i­ra. Tud­ja: ki kell en­gesz­te­lőd­nie az any­já­val, az ap­já­val, a fe­le­sé­gé­vel és a fi­á­val. Az em­lé­ke­zet­fo­lyam és az ál­mok eb­ben nyúj­ta­nak se­gít­sé­get szá­má­ra. Ál­ta­luk ér­ti meg, hogy a má­sik mit és mi­ért tett ér­te vagy adott eset­ben el­le­ne. Ki­nek mi­lyen ál­do­za­tot kel­lett meg­hoz­nia, hogy éle­te élet le­gyen vagy élet ma­rad­jon?
A Tü­kör a fő­hős ha­lá­lá­val zá­rul, mi­köz­ben az idő­sí­kok össze­csú­szá­sa a film vé­gén azt is jel­zi: a mu­lan­dó­ság a fel­szín — a va­ló­ság hal­ha­tat­lan.
Tarkovszkij mű­vé­ben köz­pon­ti sze­re­pet kap az anya, aki ál­tal a ren­de­ző édes­any­já­nak éle­tét is­mer­jük meg, de ap­já­nak, Arszenyij Tarkovszkijnak is em­lé­ket ál­lít, aki­nek meg­ka­pó szép­sé­gű köl­te­mé­nyei a film drá­ga­kö­vei.
A múlt­tal va­ló szem­be­né­zés és a meg­bé­ké­lés, a meg­seb­zett sze­re­tet­kap­cso­la­tok gyó­gyí­tá­sá­nak film­je az Eta­lon Ki­adó jó­vol­tá­ból nem­rég je­lent meg DVD-n, ame­lyen he­lyet ka­pott két in­ter­jú is. Az egyik­ben Alekszandr Misarin vall a film­ről, az al­ko­tás fo­lya­ma­tá­ról és Andrej Tarkovszkijról, aki nem csu­pán szer­ző­tár­sa, de szív­bé­li jó ba­rát­ja is volt.