Újszentmargita a legősibb magyar települések egyike. Nevét középkori templomának védőszentjéről, Antiochiai Szent Margitról kapta. Ám az egykori templomot a tatárok lerombolták, így a hívek egy ideig egy házi kápolnában gyűltek össze. Az Árpád-házi Szent Margit oltalma alatt épült új templomot 1895-ben áldották meg. Nemcsak a falu katolikusai tisztelik a szentet; az 1946-ban hivatalosan is községgé nyilvánított Újszentmargita címerén is Margit szimbóluma, a zöld szárú fehér liliom látható.
Bosák Nándor főpásztor az ünnepi szentmise homíliájában a templom két védőszentjének példáját emelte ki, amelyekből kétféle életáldozat rajzolódik ki.
Antiochiai Szent Margit 304-ben, a keresztényüldözés idején halt vértanúhalált. Hűségesen kitartott hite és tisztasága mellett, az egyház a hit vértanújaként tiszteli. Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) édesapja, IV. Béla magyar király a vesztes muhi csata után az ország megmentéséért ajánlotta fel Istennek Antiochiai Szent Margitról elnevezett gyermekét. Hároméves korában adta át a kislányt a veszprémi domonkos nővéreknek, majd az uralkodó új kolostort építtetett lányának a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten. A királylány itt tett szerzetesi fogadalmat 1254-ben, vállalva apja felajánlását is. Magától értetődő volt számára a szabályok szigorú megtartása, az önsanyargatás, a lemondás az előjogokról és a kitartás a betegek szolgálatában. Végül a vezekléstől elemésztve halt meg.
MK
Fotó: Kovács Ágnes
