Nemeshegyi Péter 1944-ben lépett Jézus Társaságába. Japánba is azzal a szándékkal ment, hogy szeretni fogja az ott élőket. Hálásak lehetünk Istennek, amiért a távol-keleti országban kibontakozott teológiaprofesszor évtizedek múltán, 1993-ban hazajöhetett, hogy tudásával, szeretetével minket is gazdagíthasson. Amikor a kilencvenesztendős tudós lelkipásztort köszöntjük, megköszönjük ma is fiatalos készségét arra, hogy a hit útját vonzóan és követhetően bemutassa könyvekben, előadásokban, minden műfajban. Köszönjük, hogy kérésünkre lapunkban is mindig kész megnyilatkozni, jó érzékkel megtalálva a tanítás és terjedelem helyes arányát.
Ki kell emelnünk a II. vatikáni zsinat jelentőségéről szóló előadásait, írásait, amelyek arra mutatnak rá, hogyan hagyta magát az egyház a Szentlélek leheletétől áthatni, és képessé válni az evangélium hirdetésére a posztmodern világ számára. Nem idézetgyűjteménynek tekinti a zsinati dokumentumokat, hanem messze ható következményeket olvas ki belőlük.
A zsinat 40. évfordulóján írt tanulmányában arra a kérdésre kereste a választ: „Hol állunk a Lumen gentium, az egyházról szóló dogmatikus konstitúció megvalósításával?” „Végeredményben csak Isten tudja megvonni a mérleget” – írja tanulmánya végén, és Yves Congart, a neves domonkos teológust idézi, aki a zsinat idején ezt írta barátjának Rómából: „A zsinat előtt is hittem, hogy benne működni fog a Szentlélek. Most, a zsinaton részt véve, nemcsak hiszem, hanem tudom és tapasztalom, hogy a Szentlélek itt működik.” Nemeshegyi Péter Szent Iréneusz egyháztanító szavát fűzi hozzá ehhez: „A Szentlélek mindig fiatal, és időnként megfiatalítja azt az edényt, amelyben lakozik, az egyházat.” Ezt tette most is a Lélek. Hallgassunk tehát a szavára! Ne
meshegyi Péter január 27-én töltötte be kilencvenedik életévét. A pesti Jézus Szíve-templomban a szentmisén Mozart zenéje is köszöntötte. Erre az alkalomra az ünnepelt újabb könyve is megjelent. Tisztelői a szentmise után a Párbeszéd Házában személyesen is köszönthették.
