A rózsafélék családjába tartozó mandula (Prunus amygdalus) mintegy húsz fajjal képviselteti magát a botanikában. Lehet lombhullató fa vagy cserje is, mindkettőnek hosszúkás, fűrészes élű levelei vannak. A mandula lenyűgöző, halvány rózsaszínű virágai lombfakadás előtt ezrével borítják el a fát. Megtermékenyülés után fejlődésnek indul a hamvaszöld burokba zárt csonthéjas termés, és szeptember-októberre érik be.
A jobb terméskötés érdekében célszerű a papírhéjú fajták közé egy keserűmandula-csemetét is ültetni. Ez utóbbinak legfőbb értéke a magbelekből kipréselt olaj. Nyugtató hatása miatt a leégett bőr kezelésére használják, és az aromaterápiában is előszeretettel alkalmazzák. Megszünteti a gyomorégést, ha naponta elrágunk 2-3 szem keserűmandulát. Többet azonban nem szabad enni belőle, mert a benne található kéksav mérgezést okozhat!
A mandulafa enyhén meszes talajon él meg, és csak ott, ahol a korán bomló virágokat nem veszélyezteti a fagy. Facsemetéket télen is lehet ültetni, de csak fagymentes időben. Sziklakertbe érdemes alacsony növésű díszmandulacserjét telepíteni.
Marcipán készítése: A ledarált mandulabelet azonos mennyiségű porcukorral jól össze kell gyúrni, és egy éjszakán át szükséges pihentetni. Másnap kezdődhet a szobrászkodás: csak ügyesség kérdése, hogy nyuszi vagy rózsa lesz-e belőle. A híres Mozart-kugel is marcipánnal van töltve.
