Szeretetből szolidaritást vállal minden bűnössel, megbocsátja bűneiket, és vérét a keresztfán kiontja „a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Jézus az „Isten báránya”, aki elveszi a világ bűnét (Jn 1,29) azáltal, hogy életét szeretetből föláldozza mindenkiért a keresztfán. Jézus e szeretete, amelynél nagyobbat elképzelni sem lehet, Isten színe előtt többet nyom a latban, mint az emberiség valamennyi gonoszsága. Jézus ellenségeit szeretve és a halálát okozókért imádkozva hal meg. Ahogy Pál mondja: „Krisztus meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,6–9).
Jézus a jánosi keresztséget vállalva indul el azon az úton, amely a kereszthalálhoz vezet. Ő nem lesz királyi pompában és hatalomban ragyogó Messiás, hanem az Úr szenvedő szolgája (Iz 53). Így válik számunkra „kapuvá” és „úttá”, amelyen át eljutunk az Atyaistenhez és az örök életre.
Máté írja, hogy amikor Jézus feljött a Jordán vizéből, „az ég megnyílt neki”. Ezzel is azt jelzi, hogy Jézus által megvalósult az Isten és az emberiség közötti egység. Ezt az egységet fejezi ki az is, hogy Isten Lelke leszáll az égből arra a Jézusra, aki már fogantatása pillanatától a Szentlélek hordozója.
Máté azt írja, hogy a Szentlélek „mint galamb” ereszkedett le Jézusra. János evangéliuma emeli ki, hogy ez különösen Keresztelő Szent János számára adott jel volt, aki így nyilatkozik: „Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből, és rajta maradt. (Az Isten), aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: »Akire látod a Lelket leszállni s rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel«” (Jn 1,32–34).
A galamb nem a Szentlélek megtestesülése, csupán az Isten által választott jel a Szentlélek eljövetelének jelzésére, mint pünkösdkor a szél és a tűznyelvek. De vajon miért egy galamb utal itt a Szentlélekre? A tudósok többféle magyarázattal próbálkoznak. Egyesek a vízözön után Noé bárkájába visszaszálló galambra (Ter 8,8–12), mások az Énekek Énekében jegyesét galambomnak nevező vőlegény (Én 2,14; 5,2) képében megmutatkozó Isten szeretetére, megint mások Isten Lelkére (Ter 1,2) gondolnak, amely a világ teremtésekor a vizek fölött lebeg. Talán mindhárom vélekedés igaz: Jézus működésével kezdődik ugyanis Isten és a világ újraegyesítése a szeretetben. A keresztények pedig tudják, hogy ez a Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, aki abban a Jézusban lakozik, aki az Atya akaratából, a Szentlélek közreműködésével halála által életre keltette a világot.
