Szent Margit ünnepe jó lehetőséget kínál számunkra, hogy felidézzük az Árpád-házi királylány életét, és megfogalmazzuk korunk számára erkölcsi üzenetét, melynek kiindulópontja kortársainak vallomása lehet. A történeti leírások szerint, amikor Róbert esztergomi érsek felemelte a fátylat a halott Margit arcáról, így szólt a körülötte álló gyászolókhoz: „Ne sírjatok, hanem nézzétek őt, az Örök Király lányát, mert a feltámadás jele van az arcán.” Az írások nem szólnak arról, hogy a főpap pontosan milyennek látta IV. Béla király lányának arcát, mi azonban történelmi ismereteink alapján megrajzolhatjuk azokat a vonásokat, amelyek Margitot szentté és példaértékűvé tették számunkra.
A történetírók azt állítják, hogy Szent Margit mások terheit hordozó és engesztelő lelkülete valószínűleg egy gyermekkori eseményhez köthető. A tanúk emlékezete szerint kislányként, még a veszprémi domonkos kolostorban gyakran bement a templomba, és az oltár előtt imádkozott – ahogy ezt a szerzetes nővérektől látta. Egyszer imádkozás közben felfigyelt az oltár felett függő feszületre, és megkérdezte a nővéreket, miért tárja ki a karját az, aki a keresztfán van. Amikor elmondták neki, hogy Jézus Krisztus látható a kereszten, aki vállalta a halált azért, hogy minket, embereket bűneinktől megváltson, elsírta magát. Később ez indíthatta arra, hogy maga is áldozatot vállaljon a bűnösökért.
A kor pedig, amelyben élt, bőven kínált lehetőséget az engesztelő életre. Az országot a tatár had feldúlta és kifosztotta, s csupán a Gondviselésnek köszönhető, hogy a nagykán halála után Batu kán és serege elhagyta az országot. Az akkori állapotokat leíró dokumentumok szerint a tatár sereg pusztítása nemcsak a településeken hagyott nyomot, hanem az emberi lelkekben is. A királyi udvarban megosztottság lett úrrá, mert IV. Béla és fia, a későbbi V. István között háborúskodás tört ki, amely hatással volt az egész ország életére. A Nyulak szigetén épült kolostorban élő Margit ekkor ismerte fel küldetését: Jézust követve, életét hozzá kapcsolva neki is áldozatot kell vállalnia nemzetéért. Ezért utasította vissza édesapja és édesanyja akarata ellenére a lengyel, majd a cseh király házassági ajánlatát, számolva azzal is, hogy sokak szemében politikailag hátrányos helyzetbe hozza az országot. Ő azonban tudta, hogy hitével és erkölcsi példájával többet adhat nemzetének.
Mit üzen Szent Margit az évszázadok távolából? A másokért vállalt áldozat korunkban különösen fontossá vált. A válság jelentkezéséig úgy tűnhetett, hogy a fogyasztói társadalmakban tapasztalható viszonylagos jólét még sokáig könnyen fenntartható. Mára azonban világossá vált, hogy az emberi méltóságnak megfelelő életet csak a közösségért vállalt áldozatok árán lehet megvalósítani. Ez az áldozat magában foglalja az egyéni önmegtagadást, a lemondást és mások szolgálatát. Szent Margit élete és „égbe ívelő szép útja” irányt mutat számunkra.
