Ma már nem biztos, hogy minden Mikulást váró gyermek tudja, mi is az igazi puttony. Pedig hajdanán komoly munkaeszköz volt, és sok helyen még ma is az. A verejtékes munkával megtermelt, majd a szüret fáradságos, de örömteli alkalmával összegyűjtött szőlőfürtöket a puttonyos a fahordók dongájának mintájára készített faputtonyban hordta a szekéren lévő kádba. Azért, hogy majd a kipréselés után a must hordókba kerüljön, és „az ember szívét megvidámító borrá” (Zsolt 103,15) forrja ki magát. Sőt, hogy legmagasabb hivatását is elnyerje: a szent liturgiában Jézus Krisztus valóságos vérévé lényegüljön át.
Az egyház kezdettől fogva így tekint a domboldalakról szüretelt szőlőszemekre, mint ahogyan a búzakalászokra is: a sok helyről begyűjtött szemek eggyé válnak az áldozatban. Belőle részesedve pedig mindannyian egyesülhetünk a szeretet áldozatában. Így egyesít bennünket az Eucharisztia kenyeréből és borából áradó legnagyobb szeretet: Jézus Krisztus áldozata.
Ebből forrásozik Szent Miklós szeretete is. Erre vezetnek vissza a Mikulás puttonyból osztogatott ajándékai is. Ennek megélése a mi legmagasztosabb feladatunk.
Liturgikus szövegünk nem puttonynak, de „kiválasztott edénynek” nevezi Szent Miklóst. Belőle jóságos cselekedetek áradnak: buzgó pásztor, betegek orvoslója, a bajokban menedéket nyújtó, a bűnösökért közbenjáró, a szegények kincstárosa, a szorongatottak vigasztalója, az utazók útitársa. Mennyi példa, amit követhetünk!
Kicsik, nagyok, törekedjünk arra, hogy nekünk is legyen olyan puttonyunk, amelyben a szeretet kisebb-nagyobb cselekedetei rejtőznek! Hogy akár nyíltan, akár titkokban Szent Miklóst tudjuk követni a szeretet cselekedeteinek gyakorlásában. Mert erre buzdít maga Jézus is, aki nemsokára közénk érkezik, hogy a betlehemi barlangistálló „puttony-jászolából” ránk árassza végletekig elmenő szeretetét. Mert nem feledhetjük: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). S akkor vagyunk igazi követői – a szentekkel, így Szent Miklóssal együtt –, ha a mi életünknek is a szeretet a vezérelve.
