Hans Urs von Balthasar elgondolkodtató tanulmányt írt Jézus Krisztus hitéről (Fides Christi). Kifejtette, hogy a megszokott használat szerint e kifejezés a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti. A svájci teológus azonban feszegetni kezdte azt, hogy emellett az objektív „Jézus-hite” mellett nem kell-e számításba vennünk az Istenember személyes, dinamikus, szubjektív hitét – azt, ahogyan Jézus Krisztus földi élete során hitt. A lényeget ragadja meg, amikor arról ír, hogy Jézus Krisztus nem egyszerűen a tárgya a hitnek (ő az, akit, akiben hiszünk), hanem ő az éltető, eleven forrása, a minket végtelenül meghaladó alanya is. Hiszen Krisztus nem egyszerűen kiváltja a hitet bennünk (mint a tóba dobott kavics a körkörös hullámokat), hanem ő a mintája, ősképe is a hitünknek. Hisszük Jézust – azt a Jézust, aki földi élete során hitt. Balthasar ezt így fogalmazza meg: „…nem lehet másként felfogni a keresztény hitet, mint a Jézus legbensőségesebb magatartásába való belehelyezkedésként.” Jézus lényében valósítja meg a hitet, egész valójával azt mutatja meg nekünk, mit jelent hinni.
Egy konkrét példával talán jobban megvilágíthatjuk, miről is van szó: próbáljuk megfogalmazni, mit jelent Jézus keresztjében hinni. Csupán objektív hitről lenne itt szó, amelynek tárgya Jézus, a keresztre feszített? A keresztben hinni azt jelenti, hogy elhiszem: Jézus szenvedett, keresztre feszítették, meghalt értem és minden emberért, hogy így kiengesztelje Istennél a bűneinket? Igen, mindezt jelenti a keresztbe vetett hit. Ám jelent még valami mást is, valami egészen személyeset és elevent. Hiszen a kereszten az a Jézus függ, aki utolsó órájában kimondja a hatalmas erejű szavakat: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A bizalomnak, az Istenre hagyatkozásnak, a teljes és feltétel nélküli Isten kezébe hanyatlásnak a tette valójában a hit leghitelesebb és legőszintébb megvalósulása (az Újszövetség görög nyelvén hinni és bízni egymást átjáró fogalmak). Ezért Krisztus keresztjében hinni azt jelenti, hogy emberi lényünk legmélyét is szeretnénk a jézusi minta szerint átalakítani, azt a bizalmat, igen, hitet feléleszteni önmagunkban, amellyel és amelyben Krisztus a kereszten megváltott bennünket. Végső soron mi lesz, ami megment bennünket? Mit jelent az üdvösséget hozó hit? Azt, hogy tudunk a hitben Jézus keresztjéről s annak teológiai mélységeiről? Vagy pedig azt, hogy ezenfelül képessé válunk oly módon hinni, ahogyan azt Jézus mutatja meg nekünk a kereszten?
Ha felfogjuk Jézus hitének mélységét, ugyanakkor teljes és közvetlen emberközeliségét is, akkor abból sokat tanulhatunk és meríthetünk: imádkozunk majd az imádkozó Jézussal; bízunk majd a bízó Jézussal; remélünk majd a remélő Jézussal; odaadjuk teljes valónkat a teljes valóját egészen a keresztig Istennek adó Jézussal. Hinni fogjuk Jézus hitét. Hinni fogunk Jézus hitével.
