Előadása azt a fontos tényt állította középpontba, amely szerint tisztáznunk kell a házasságról alkotott fogalmainkat, akár gazdaságilag fejlett, akár kevésbé fejlett társadalomban élünk, akár felsővezetők, orvos-professzorok, akár „egyszerű” alkalmazottak vagyunk.
A szakmai siker és a harmonikus családi élet Európa minden társadalmában nehezen összeegyeztethető egymással. Schmidt professzor azonban kiemelte, mindez mégsem reménytelen. A hallgatóság soraiból érkező kérdésre, hogy mit tehet egy férjezett sebésznő, aki karrierjét félti a gyermekszüléstől, elgondolkodtatóan válaszolt. Rávilágított arra, hogy a nők ma hajlamosak sarkosan szemlélni az életüket.
A „vagy család, vagy karrier” csapdájában vergődnek, mintha az élet egyetlen, egyenes, folyamatos út volna, és mintha egyedül élnének egy házasságban. Üdvös volna, Schmidt szerint, ha a nők végre szakaszolhatónak látnák az életüket, amelybe „belefér” a gyermekvállalás is, elfogadva azt a tényt, hogy ez a nagyszerű feladat és boldogító esemény áldozattal is jár. Ugyanakkor a professzor szerint ennek az áldozatnak nincs olyan elrettentően nagy ára egy nő számára akkor, ha a férje támogatja, segíti, és legfőképpen elfogadja, hogy közös életüknek olyan szakaszához érkeztek, amelyben neki is addig nem ismert áldozatokat kell hoznia.
A hivatás és a család közötti konfliktust a házastársak akkor tudják feloldani, ha megtanulják megváltoztatni az egymáshoz fűződő kapcsolatukat, és nemcsak az állam és a vállalatok családbarát szociális juttatásaira várnak.
Schmidt felhívta a figyelmet arra is, hogy a legtöbb házasember kétségbeesik az első családi probléma felmerülésekor, és gyakran maguk sem hiszik, hogy képesek orvosolni azt. Pedig a problémák megoldása tanulható, ahogyan az is, miként fogadjuk el házastársunk miénkkel nem egyező véleményét. Fontos az is, hogy a család nyújtotta biztonságot, kényelmet ne csak élvezzük, hanem tegyünk is érte. Szolgáljuk a családunkat. Egy konfliktus vagy egy megváltozott élethelyzet esetében pedig ne erőltessük az addig jól bevált, de az új helyzetben már nem működő mintáinkat. Egy újabb életszakaszhoz érve a feladatokat újra eloszthatjuk házastársunkkal, lehet együtt fejlődni.
Walter Schmidt kiemelte a vallás, az egyházhoz tartozás szerepét is. A közös élmények, szokások, az együtt megélt spiritualitás szintén segítenek összetartani és megtartani a családokat.
A professzor szerint, ha a házasságokban működne ez a fent említett hozzáállás és kommunikáció, az hatással lenne a vállalatoknál érvényesülő etikára is. Ez utóbbi a legtöbb európai cégnél fölé- és alárendelt viszonyrendszerben működik, amelyet a mai fiatalok feszegetnek ugyan, de a tekintélyelvűség ellen intézett támadásaik nem eredményeznek családias légkörű, hatékony és gördülékeny kommunikációjú munkahelyeket. Sőt…
Walter Schmidt reménykedik abban, hogy a családból kiinduló, a másikat figyelembe vevő, helyes párbeszéd hatni fog társadalmainkra, munkahelyeinkre. A német professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy bizonyos értelemben, nemzeti hovatartozástól függetlenül, fordítva ülünk a lovon. Vagyis addig, amíg a saját otthonunkban, családunkban nem vagyunk képesek a helyes munkamegosztásra és kommunikációra, addig a munkahelyünkön sem történik pozitív változás. Hiába is várjuk onnan a segítséget.
